Mindenképpen én leszek a hibás

„Ha bejutnak és önökkel lenne meg csak a többség, kormányra azért menne az ellenzékkel?

Hogy aztán mindent támogatnunk kelljen? Nem. Ettől függetlenül számíthatnának ránk külsősként. Akármilyen figurák is vannak ott, akármilyen rosszul kezelték az elmúlt hónapokat, még így is örülnék, ha meg tudnák verni a Fideszt. Annál rosszabbul ugyanis aligha lehet kormányozni, ahogy Orbán teszi.

Hogyhogy? Biztonság van, a recesszióból is kilábalt a gazdaság, pénzt is szórnak épp.

Meg vannak közpénzek magánzsebekben, van alapítványokba szervezett közvagyon. Amit a szocik huszonöt évig próbáltak ellopni, mondjuk a csillebérci úttörőtábort, azt a Fidesz egy tollvonással ellopta most. Felfoghatatlan.

Kimutatások szerint viszont régiósan nem is nálunk a legnagyobb a lopás.

Rengeteg nem látszik. Ami igen, ott meg tényleg észveszejtő arányok vannak. Ahol lakom, mi, lakók voltunk kénytelenek összedobni az utat. Száz méter volt hárommillió. Ezeknek, ha közbeszerzéssel csinálják, ugyanennyi út százmillió. De még csak nem is a mérték a fő gond, hanem ami következik belőle, ha újabb Fidesz-győzelmet hoz ez az év. Akkor ezt a pártot soha nem lehet már leváltani. Ezért kell most. Ezért örülnék az ellenzék győzelmének, akármilyen is. Bár nem látszik most, mit hoznának ők, van itt még valami, ami legalább annyira fontos egy ország életében, mint a közpénzek útja és a Fidesz lement már a legaljára abban is.

Mi lenne az?

A hangulat. A kormány politikája régóta nem szól másról, mint hogy éppen kit kell utálni. Annyira kipipáltak már minden utálható csoportot, hogy a bankokon, az EU-n, a bevándorlókon, a hajléktalanokon, a melegeken át eljutottunk az óvodások nemváltó műtétjéig. Ami ugye: nincs.

De lehet, hogy van, aki akarja, hogy legyen!

Lehet, hogy van három ilyen ember egy tízmilliós országban, hogyne, eddig mindenesetre még ők sem jelentkeztek.

Végül is jó, ha nemlétező csoportokra kell haragudni. Nem lesz atrocitás, ha nincs kit megütni.

Persze, cigányozni nem mernek telibe, zsidózni nem is akarnak valószínűleg. Ez jó. A hisztériakeltés viszont így is káros. Azok, akik most rettegnek a nemváltó műtétektől, a hazára fenekedő veszélyforrásként tekintenek azokra, akik nem hajlandók ilyen ökörségektől ijedezni. Olyan emberek utálják egymást, akik egyébként együtt élnek. Együtt állnak sorban a boltban, egymás mögött ücsörögnek a dugóban. Amikor először csináltuk a bevándorlós plakátkampányunkat, 2015-ben, emlékszem, a bevándorlóellenesek az ország felét tették ki. Ma ez úgy 90 százalék. Istennek hála nincsenek itt bevándorlók sem, így nem tudják bántani őket a tőlük rettegő falvakban. Valójában teljesen mindegy, mit gondol a magyar a bevándorlásról, merthogy ide nem jönnek. Hogy mit gondol a német, a svéd – az számít.”

Nyitókép: Mandiner / Mátrai Dávid