Lehet, hogy van három ilyen ember egy tízmilliós országban, hogyne, eddig mindenesetre még ők sem jelentkeztek.
Végül is jó, ha nemlétező csoportokra kell haragudni. Nem lesz atrocitás, ha nincs kit megütni.
Persze, cigányozni nem mernek telibe, zsidózni nem is akarnak valószínűleg. Ez jó. A hisztériakeltés viszont így is káros. Azok, akik most rettegnek a nemváltó műtétektől, a hazára fenekedő veszélyforrásként tekintenek azokra, akik nem hajlandók ilyen ökörségektől ijedezni. Olyan emberek utálják egymást, akik egyébként együtt élnek. Együtt állnak sorban a boltban, egymás mögött ücsörögnek a dugóban. Amikor először csináltuk a bevándorlós plakátkampányunkat, 2015-ben, emlékszem, a bevándorlóellenesek az ország felét tették ki. Ma ez úgy 90 százalék. Istennek hála nincsenek itt bevándorlók sem, így nem tudják bántani őket a tőlük rettegő falvakban. Valójában teljesen mindegy, mit gondol a magyar a bevándorlásról, merthogy ide nem jönnek. Hogy mit gondol a német, a svéd – az számít.”