Bangónék

„Lebukott, hát persze, hogy lebukott. Bangóné papíron közgazdász lenne, aztán valaki serényen utánaérdeklődött, és kiderült, hogy állítólagos iskolájában még csak nem is szerepel a volt hallgatók sorában. Az MSZP hölgydózere tehát nem pusztán hazudott, de politikai karriert is épített soha nem teljesített tanulmányaira. És – gondolhatja bárki – ha már ebben nem mondott igazat, nyilván minden másban is terelt. Így aztán pártja azonnal kizárta soraiból, és bejelentette, hogy nem indítja politikai választáson.

Bangóné karrierjének tehát vége, ráadásul úgy lép vissza a civil életbe, hogy igazából semmi nem jut eszünkbe róla. Na, jó, hogy patkánynak nevezte a politikai ellenfeleit, és a tévészékház nevetséges „ostromakor” hason fekvésre biztatta képviselőtársait, kétségtelenül az ő szabadalma. Ennél Tisza István vagy Apponyi Albert cseppet többet tudott, de hát ők azok voltak, akik, Bangóné pedig Bangóné. Ettől szép a világ, az MSZP pedig marad MSZP, ahogyan a sár sem lesz soha hópihe.

Az ügy primer tanulsága, hogy nem minden az, aminek látszik. Az MSZP-ben ugyanis eddig szükség mutatkozott Bangónéra, pedig hazudott és csalt már eddig is, bunkó stílusban címkézett másokat, de azért ott buksipaskolás, nem kizárás jár. »K…a erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé, és tarkóra rakjuk a kezünket« – mondta tehát a tévészékházban ez a szegény asszony annak idején. És a többiek nem küldték el a búsba, nem vetették ki maguk közül, pártja nem zárta ki, nem alázták meg a nyilvánosság előtt. Hiszen Bangóné csak azt tette, amiért odaküldték, akik kitalálták az »ostromot«, Gyurcsányék téli palotás manőverét. Azért nem kellett menekülnie Bangónénak, egy régebbi hazugsága miatt most igen.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi