„Itt van nekünk ez a szépséges mondat, ízlelgessük: a Magyar Zene Háza »létrejötte nem a kultúra, hanem a barbár erőszak jegyében történt«. Karácsony Gergely írta mindezt munkahelyén, a Facebookon. Nem épült – hanem a »létrejötte történt«. Szép magyarosan. És a lényeg: »barbár erőszak«.
A jutalékos emberke azt a Magyar Zene Házát vette szájára, amely már számos rangos építészeti elismerést kapott. Olyanokat, amelyeket általa vagy haverjai által emelt épület soha nem fog nyerni – ahhoz ugyanis valamit (bármit) építeni kellene. Sárga vonalakért, nem működő ivókutakért, méhlegelőkért ilyen díjakat nem osztogatnak.
Azt a japán tervezésű, lenyűgöző zenepalotát gyalázta, amelynek szinte mindenki csodájára jár, amelyre szinte minden magyar büszke. Még a 444.hu is, pedig ők nem erről híresek: ők hivatalból bármit megtaposnak, aminek a legcsekélyebb köze van a nemzeti kormányhoz. Szóval majd mindenki csodájára jár, leszámítva azt a néhány balliberális gyűlöletgombócot, akik menetrendszerűen tombolnak bármiért, amit az Orbán-kormány épít. S mivel az Orbán-kormány tizenkét éve egyvégtében épít – hát a Tökmag Jankók tizenkét éve toporzékolnak.
Karácsony Gergely barbarizmust emleget. Mert néhány fát ki kellett vágni. És hiába magyarázzuk neki évek óta lassan, tagoltan, mint tanár a hülyegyereknek, hogy a Liget-projekt révén a korábbi hatvan helyett 65 százalékra nő a zöldfelület, nem érdekli. Nyilván ezt is – kedvenc szófordulatával – »lesz…rja«, mint a városházi jutalékos rendszert leleplező hangfelvételeket. Ám a tények makacs dolgok. Csupán monomániás idióták hessegetik el maguktól ilyen nyeglén a valóságot.
Márpedig a valóság az, hogy a Magyar Zene Háza a Hungexpo düledező romhalmaza helyére épült. Drogtanya és pusztulat helyett díjnyertes építészeti remekmű, turistacsalogató kulturális központ született. Épeszű főpolgármester a világ bármely pontján a két kezét összetenné, ha ilyen látványossággal gazdagodna a városa. Mondom: épeszű főpolgármester.”
Nyitókép: Ficsor Márton