Én hittanra és misére jártam gyerekként, első áldozó is voltam. Valahogy nem féltem a párttitkártól.
„BORBÁS MÁRIA, A TEMPLOM ÉS A PÁRTTITKÁR
Azt mondja a Fidesz-kedvenc műsorvezető-szakácsa, hogy amikor az átkosban templomba ment, a sarkon öltözött át, mert az álca alatti volt az ünnepi ruha. Azért volt erre szükség, nehogy meglássa a párttitkár.
Ez gyönyörű…
Én hittanra jártam vasárnap délután és hétfőn este, és minden vasárnap misére mentem gyerekként. Valahogy nem féltem a párttitkártól. A szüleim sem, akik beírattak. Elsőáldozó is voltam.
Siófokon, a nagyszüleim minden vasárnap glédába állították a négy unokát és vonultunk a hetes misére. Ott sem leskelődött a párttitkár, aki amúgy abban a templomban is megláthatta volna Borbás Mária ünnepi szettjét.
Novák csukott szájjal énekelte a Himnuszt, amikor azt betiltották, Borbás dupla ruhában ment a templomba - nem mintha úgy nem ismerné fel a párt titkára.
Figyelve a titkára.
Mit szednek ezek a hölgyek?”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
A legújabb támadásban legalább 13 ember meghalt, és többtucatnyian megsebesültek.
A támogatás összege gyermekenként összesen 100 ezer forint.
