Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Politikai kérdés, hogy vissza kívánjuk-e szerezni a hatalmat a vajas kenyerünk felett
2022. január 28. 17:54
A vajas kenyértől a homár-mangó crème fraîche-ig minden élelem egyben társadalmi viszonyrendszer is.
2022. január 28. 17:54
„A Fordulat folyóirat élelmiszer-önrendelkezésről szóló lapszáma vitán felül létkérdést tárgyal olyan kritikai értelmezésben, aminek a körülöttünk lángoló világban ma már alapkövetelménynek kellene lennie. A szerzőktől azt is elleshetjük, hogy hogyan érdemes az önrendelkezés szelleméhez méltóan tudományos munkát végezni.
A Fordulat folyóirat szerkesztői az új lapszámmal szokás szerint olyan témakörhöz nyúltak, aminek az értő feldolgozása kiemelkedő fontossággal bír (nem csak) a hazai kontextusban. Ha azt mondanám, hogy mindaz, amiről a 29. szám szól, élet-halál kérdése, akkor sem mondanék nagyot, hiszen enni vitán felül kell. Nemcsak az nem mindegy, hogy mit és mennyit, hanem az sem, hogy az élelmet hogyan, milyen termelési technológiával és társadalmi feltételek mellett állítják elő.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Tovább a cikkhez
A vajas kenyértől a homár-mangó crème fraîche-ig ugyanis minden élelem egyben társadalmi viszonyrendszer is – ahogy a cukor kapcsán ezt Kozák Sándor lapszámbéli könyvrecenziója találóan meg is állapítja.
Ez az az alapvető fontosságú meglátás, ami összeköti az »Élelmiszer-önrendelkezés« szám cikkeit, de a szerkesztők helyesen egy másik alapvetést is e mellé rendelnek: az a társadalmi viszonyrendszer, amiben az élelem elhelyezkedik, egy tágabb, ökológiai viszonyrendszerbe is ágyazódik – a tőke logikája pedig ugyanúgy töri kerékbe mind a kettőt. Nemcsak azt fontos látnunk, hogy e viszonyok ezer szállal kötődnek egymáshoz, de azt is, hogy a határaik össze is mosódnak. Ennek az egységnek az értelmezésére kiváló választás Jason Moore elmélete, aminek a bemutatásával indul a lapszám. Ahogy a szerkesztők fogalmaznak, »ez a keretezés világossá teszi mind az antikapitalista baloldali, mind a zöld mozgalmak számára, hogy problémáik gyökere és megoldásaik horizontja közös« (3. o.).”
Nyitókép: Mint Images / AFP
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Főleg a kormánypárt felajzott és csalódott hívei támadják leginkább egy olyan mondatért, amelyben egyébként teljesen igaza volt
Helyes, hogy hűteni próbálta azokat az elvárásokat, amelyeket felelőtlenül korbácsoltak fel a kampányban Magyar Péterék.
Összesen 36 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Autofocus
2022. január 29. 10:00
Értelmetlen ködszurkálás. Ezeket vagy karakterszámra fizetik, vagy tényleg ennyire hülyék.
Válasz erre
1
0
sárospataki lány
2022. január 29. 07:58
A creme fraiche az franciául a tejföl. Aki tejfölös-mangós homárt eszik, az hülye.
Válasz erre
2
0
I_Isti
2022. január 28. 22:12
Fingreszelés. Vagy kákacsomó számlálás. Vagy zab esztergálás.
Én megpróbáltam a cikket elolvasni a mércén. De úgy hülyeség, ahogy van.
Válasz erre
1
0
annamanna
2022. január 28. 22:02
Végigolvastam, a problémának nyilván nincs megoldása, mert nem most kezdődött, hanem minimum a mezőgazdasági forradalomnál a neolitikumban, sőt még korábban, mert enni mindig kellett, és akármennyire is közösségivé van téve maga a cselekvés (vadászat, gyűjtögetés) és akármilyen közösségi is a zsákmány, de enni belőle csak egyénileg lehet.
A magántulajdon logikusan következik a mezőgazdaságból, a magántulajdonból pedig logikusan következik a kapitalizmus, ami akármennyire is leértékeli magát az élelmet, akkor is erre a végletesen magántulajdoni gondolkodásmódra épít.
Ezen túllépni talán csak akkor lehetne, ha minden áldott reggel mennyei manna hullana a földre. Vagy már akkor sem.
A kapitalista termelési mód válságát a mezőgazdaságban soha senki nem is akarta volna a magántulajdon végletes felszámolásával megoldani, hiszen akkor a boltokban ingyen volna az élelem.
Megoldásnak a családi gazdaságokhoz való visszatérés mutatkozott, vagy az a jelszó, hogy "A föld azé, aki megműveli".
A családi gazdaságok azonban sajnos az ókor óta újra és újra elvesztették az árversenyt, a visszaállításuk csak ideiglenes önáltatás.
Az árversenyt csak akkor lehetne kiküszöbölni, ha egyáltalán nem volna pénz.
Vagyis tényleg minden és bármi ingyen elérhető volna bárki számára.
Ez viszont jelen pillanatban a legkevésbé sem megoldható.
Válasz erre
1
1