A vajas kenyértől a homár-mangó crème fraîche-ig ugyanis minden élelem egyben társadalmi viszonyrendszer is – ahogy a cukor kapcsán ezt Kozák Sándor lapszámbéli könyvrecenziója találóan meg is állapítja.
Ez az az alapvető fontosságú meglátás, ami összeköti az »Élelmiszer-önrendelkezés« szám cikkeit, de a szerkesztők helyesen egy másik alapvetést is e mellé rendelnek: az a társadalmi viszonyrendszer, amiben az élelem elhelyezkedik, egy tágabb, ökológiai viszonyrendszerbe is ágyazódik – a tőke logikája pedig ugyanúgy töri kerékbe mind a kettőt. Nemcsak azt fontos látnunk, hogy e viszonyok ezer szállal kötődnek egymáshoz, de azt is, hogy a határaik össze is mosódnak. Ennek az egységnek az értelmezésére kiváló választás Jason Moore elmélete, aminek a bemutatásával indul a lapszám. Ahogy a szerkesztők fogalmaznak, »ez a keretezés világossá teszi mind az antikapitalista baloldali, mind a zöld mozgalmak számára, hogy problémáik gyökere és megoldásaik horizontja közös« (3. o.).”
Nyitókép: Mint Images / AFP