Politikai kérdés, hogy vissza kívánjuk-e szerezni a hatalmat a vajas kenyerünk felett

„A Fordulat folyóirat élelmiszer-önrendelkezésről szóló lapszáma vitán felül létkérdést tárgyal olyan kritikai értelmezésben, aminek a körülöttünk lángoló világban ma már alapkövetelménynek kellene lennie. A szerzőktől azt is elleshetjük, hogy hogyan érdemes az önrendelkezés szelleméhez méltóan tudományos munkát végezni.

A Fordulat folyóirat szerkesztői az új lapszámmal szokás szerint olyan témakörhöz nyúltak, aminek az értő feldolgozása kiemelkedő fontossággal bír (nem csak) a hazai kontextusban. Ha azt mondanám, hogy mindaz, amiről a 29. szám szól, élet-halál kérdése, akkor sem mondanék nagyot, hiszen enni vitán felül kell. Nemcsak az nem mindegy, hogy mit és mennyit, hanem az sem, hogy az élelmet hogyan, milyen termelési technológiával és társadalmi feltételek mellett állítják elő.

A vajas kenyértől a homár-mangó crème fraîche-ig ugyanis minden élelem egyben társadalmi viszonyrendszer is – ahogy a cukor kapcsán ezt Kozák Sándor lapszámbéli könyvrecenziója találóan meg is állapítja.

Ez az az alapvető fontosságú meglátás, ami összeköti az »Élelmiszer-önrendelkezés« szám cikkeit, de a szerkesztők helyesen egy másik alapvetést is e mellé rendelnek: az a társadalmi viszonyrendszer, amiben az élelem elhelyezkedik, egy tágabb, ökológiai viszonyrendszerbe is ágyazódik – a tőke logikája pedig ugyanúgy töri kerékbe mind a kettőt. Nemcsak azt fontos látnunk, hogy e viszonyok ezer szállal kötődnek egymáshoz, de azt is, hogy a határaik össze is mosódnak. Ennek az egységnek az értelmezésére kiváló választás Jason Moore elmélete, aminek a bemutatásával indul a lapszám. Ahogy a szerkesztők fogalmaznak, »ez a keretezés világossá teszi mind az antikapitalista baloldali, mind a zöld mozgalmak számára, hogy problémáik gyökere és megoldásaik horizontja közös« (3. o.).”

Nyitókép: Mint Images / AFP