Meddig marad Texas a republikánusok fellegvára?

Írta: Patrice Yaro – a szerző a nemzetközi kapcsolatok szakértője, tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Texasi Egyetemen végezte

Talán alig akad olyan személy Magyarországon, akinek ne ugrana be valamilyen ismerős kép, amikor meghallja Texas állam nevét. Cowboyok, olajkitermelés, a Dallas című televíziós sorozat, a rodeó és a barbecue hazája. Amikor politikai kontextusban merül fel az Egyesült Államok második legnépesebb tagállama, sokan úgy tekintenek rá, mint az egyik legkonzervatívabb amerikai államra, a Republikánus Párt legstabilabb „erődítményére”. Az utóbbi években azonban egyre több vélemény hangzik el, miszerint Texast hamarosan elveszítheti az amerikai jobboldal. 

Spanyol gyarmatból független köztársaság, majd lázadó USA tagállam

Mielőtt rátérnénk a jelenlegi politikai változások elemzésére, érdemes röviden összefoglalni az állam történelmét. Texas a Spanyol Birodalom tengerentúli helytartóságának északkeleti részen, az USA határán terül elt. Indián törzsek, spanyol marhapásztorok és katolikus misszionáriusok lakták a vidéket egészen 1821-ig, amikor Mexikó kivívta a függetlenségét Madridtól. Ekkor az amerikaiak rabszolgáik kíséretében tömegével kezdtek Texasba vándorolni. Mexikóváros autonómiát ígért Texasnak, azonban Antonio López de Santa Anna elnökké választásával Mexikóban lényegében központosított diktatúra köszöntött be.

Az új köztársaság lényegében azonnal szeretett volna csatlakozni az USA-hoz, de a feszült belpolitikai helyzetben Washington nem merte megkockáztatni egy új rabszolgatartó állam felvételét az unióba. Végül 1845-ben az USA mégis annektálta a Texasi Köztársaságot, viszont a 28. tagállam nem maradt sokáig annak tagja, hiszen 1861-ben hetedmagával kivált, és a Konföderáció oldalán harcolt az Észak-Dél polgárháborúban. A Texas számára vesztes polgárháború végén az állam újra csatlakozott az USA-hoz, és mára a második legnépesebb és egyik leggazdagabb tagállamává vált.

A Republikánus Párt és Texas

Ugyan Amerikában a konzervativizmus mint politikai irányzat csak a II. világháború után bontakozott ki, a texasi emberek többségének értékrendje mai értelemben véve a konzervativizmus és libertarianizmus egyvelegéből tevődik össze a független köztársasági időszak óta. Az erős állam elítélése, a fegyvertartás és a szabad piac támogatása, az erős istenhit és más tradicionális értékek tisztelete végigkísérte Texas történelmét, ám ennek ellenére a Republikánus Pártnak még sincs hosszú évtizedekre visszanyúló beágyazottsága az államban.

Magyarországon kevesebben tudják, hogy

a polgárháborút követő rekonstrukció végétől (1877) egészen az 1960-as, '70-es évekig. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy akkoriban a texasi polgárok a Demokrata Párt jelenlegi liberális-progresszív értékeire szavaztak volna évtizedeken át. A déli államokban lényegében egyedüli politikai erőként működő Demokrata Párton belül képviseltették magukat a konzervatív, a mérsékelt és a liberális irányzatok is, de értelemszerűen Texasban a konzervatív demokraták voltak többségben.

A politikai viszonyok a múlt század derekán kezdtek gyökeresen megváltozni. 1957-ben egy liberális demokrata, Ralph Yarborough nyerte meg a texasi szenátori választást, majd a texasi Lyndon B. Johnson elnökként több fontos polgárjogi törvényt írt alá, amivel felszámolta a feketék törvényes faji megkülönböztetését Amerikában. Sokak szerint a korábban konzervatív Johnson merő politikai számításból támogatta a polgárjogi mozgalmat – ha ez valóban így történt, akkor számításával célt ért, hiszen az 1965-os választójogi törvény megszavazását követően több millió fekete jutott szavazati joghoz, akik azóta is hűséges támogatói a Demokrata Pártnak.

Ez idő alatt a konzervatív mozgalom lényegében átvette az irányítást a Republikánus Pártban. Több mérvadó, déli konzervatív demokrata politikus átlépett a republikánusokhoz, és a demokraták új, integrációpárti faji politikájának elutasításaként sok déli fehér szavazó követte őket.

Texasban az akkor már egyértelműen konzervatív Republikánus Párt is egyre jobban teret nyert. Elnökválasztáson ugyan 1976-ben nyert utoljára demokrata jelölt Texasban, de a többi politikai pozíciót illetően a ’90-es évek elejéig a két párt azonos támogatottsággal bírt.

1994-ben George W. Busht, a két évvel korábban leköszönt republikánus elnök fiát választották Texas kormányzójává, akinek hatéves regnálása alatt a demokraták az utolsó pozícióikat is elvesztették az államban. Bush 2000-ben, apja teljesítményét megismételve az Egyesült Államok elnöke lett, és pártja – többek között a texasiak számára nagy dicsőséget jelentő második Bush-elnökség révén – tovább növelte hegemóniáját az államban.

Az elmúlt években azonban egyre többen kezdték úgy látni, hogy a Republikánus Párt csillaga hamarosan leáldozhat Texasban. Habár jelenleg még minden olyan politikai pozíciót, amit az egész államra kiterjedő választással választanak (szenátorok, kormányzó, kormányzóhelyettes, főállamügyész) a republikánusok birtokolnak, az utóbbi években egyre szorosabb eredmények születnek a két párt között. 2004-ben Bush még 61-38 arányban győzte le John Kerry későbbi külügyminisztert az elnökválasztáson Texasban, de Donald Trump 2020-ban már csak 52-47 arányban diadalmaskodott Joe Biden felett. A 2018-as szenátorválasztáson pedig Ted Cruz mindössze 2 százalékkal előzte meg demokrata kihívóját. 

Változó népesség, új értékrendek

Mik azok a folyamatok, amik megrengetik a republikánus hegemóniát? Először is a Demokrata Párt egy rövid, 20 éves időszak kivételével mindig is erős volt az államban, és manapság is komoly társadalmi beágyazottsággal és erős a pártszervezettel rendelkezik. Számos egyébként konzervatív megyeszékhelyt találhatunk, ahol a főutcán a mai napig a legendás szamárral díszített embléma hívja fel a figyelmet a Demokrata Párt székházára a város legközpontibb, patinás épületein.

Másodszor,

Texas népessége hatalmas növekedésnek indult az elmúlt évtizedekben, és jelenleg megközelítőleg 30 millió lakossal rendelkezik. A közép- és dél-amerikai bevándorlás, valamint a spanyolajkúak (latinók) magasabb népszaporulata alapjaiban átrendezte az állam demográfiai viszonyait, és ezáltal felhígította a tradicionális texasi értékrendet. Míg az 1970-es években az akkor alig 11 milliós lakosság több mint 60 százaléka vallotta magát fehérnek (nem spanyolajkú  fehér) az államban, addig a 2020-as népszámlálás adatai alapján 40 százalék vallotta magát fehérnek, 40 százalék spanyolajkúnak, 12 százalék feketének, és 5 százalék ázsiainak.

A latinók ugyan nem annyira homogén választói csoport, mint a feketék, de többségük így is stabil demokrata szavazó. 
Ez a trend egyértelműen a baloldalnak kedvez, amit meg is lovagolnak különböző latinóknak kedvező politikákkal, például a megengedőbb bevándorláspolitika hirdetésével.

A másik jelentős változás az államon belüli urbanizáció. Texasban tradicionálisan három nagy metropolisz található. Dallas-Fort Worth, Houston és San Antonio. Az utóbbi évek jelentős fejlődése nyomán Austin, az állam fővárosa is hamarosan a metropoliszok közé lesz sorolható. Ezek a nagyvárosok hatalmas népességnövekedést könyvelhettek el az elmúlt évtizedekben. A nagyvárosi lakók elkötelezett baloldali szavazók, de ezen felül az elmúlt évek baljós fejleménye a republikánusok számára, hogy a külvárosi/elővárosi szavazók körében is egyre népszerűbb a Demokrata Párt. 

A jobboldalnak további fejtörést okoz az USA-n belüli, államközi migráció. Az elmúlt 30 év konzervatív vezetésének köszönhetően Texas az egyik leggyorsabban fejlődő gazdaság az USA-ban, Kalifornia után a második legnagyobb állami össztermékkel.

az általa megtermelt GDP alapján. A texasi gazdasági modell (alacsony adók, enyhe szabályozások, kedvező ingatlanárak) vonzzák más, többnyire a Demokrata Párt által vezetett államok kiábrándult polgárait. Legékesebb és legszembetűnőbb jele ennek, hogy Kaliforniából évente lassan közel százezren költöznek Texasba. Számos, korábban a nyugati parton székelő nagyvállalat, mint a HP, az Oracle vagy a Tesla is Texasba költözött az utóbbi néhány évben. Elon Musk pedig cége után még a rezidenciáját is áthelyezte Austinba a kedvezőbb adózási feltételek miatt. A Texasba költöző polgárok többsége baloldali érzelmű, ami tovább erősíti a demokraták esélyeit.

Intő jel a republikánusok számára a tavalyi elnökválasztáson Georgia és Arizona államok példája is. Texashoz hasonló demográfiai folyamatok zajlanak mindkét államba,n és Joe Biden – ugyan csak orrhosszal, de – mindkét korábban stabilan konzervatív államban győzni tudott.

Késik a demokrata áttörés

Akadnak kedvező körülmények a konzervatívok számára is. Néhány közvélemény-kutatás már 2016-ban Clinton, illetve 2020-ben Biden győzelmét jelezte előre Texasban, de Trump mégis könnyedén győzelmet aratott, annak ellenére, hogy még csak meg sem látogatta az államot a választás előtti hónapokban, továbbá egy centet sem költött televíziós kampányra ezen a területen. A két legfontosabb ok, ami eddig feltartóztatta a demokratákat, az a vidéki Texas és a latinó szavazók. A texasi kisvárosok, farmok és ranch-ok világa erősen konzervatív és politikailag rendkívül aktív. Az itt folyamatban lévő állandó republikánus előretörés egyelőre elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy kiegyensúlyozza a nagyvárosokat.

Egyre több latinót idegenít el a baloldal haladó szellemű társadalompolitikája. Trump 2020-ban a vártnál sokkal jobban szerepelt a Rio Grande menti megyékben, ahol nagy számban spanyolajkúak élnek. Itt Clinton 2016-ban még 40 százalékot vert Trumpra, de 4 évvel később Biden már csak 15 százalékkal nyert. Ha a republikánusok fent tudjak tartani óriási népszerűségüket vidéken, és nagy számban mozgósítják híveiket, valamint megfelelő mennyiségű latinó szavazót csábítanak a demokratáktól, akkor esélyük lehet Texas megtartására. 

Az elkövetkező évek választ adnak arra, hogy a republikánusok meg tudják-e állítani a baloldali előretörést Texasban. A jelenlegi becslések alapján a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ha a demokrata jelölt az idei kormányzóválasztáson megszorongatja vagy esetleg legyőzi a harmadik ciklusára készülő republikánus Greg Abottot, akkor a 2024-es elnökválasztáson Texas egyértelműen „csatatérállam” szerepet tölthet majd be. A közeljövőben ugyan nem várható, hogy a Demokrata Párt teljesen visszaszerezze a texasi politika feletti dominanciát, de amennyiben pozíciókat szerez, az komoly változást hozhat az államban. Emellett az évtizedek óta fixen jobboldali, és a mostanra 40-re gyarapodott texasi elektorok esetleges elvesztése rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja a mindenkori republikánus elnökjelöltet.

Nyitókép: a rendőrség mellett kiálló texasi civil puskával és texasi lobogóval 2020 júniusában (Mark Felix / AFP)

Belső fotók: Szilvay Gergely texasi életképei