Máris ideológiailag érzékenyít a 444-es tényellenőrző csapat

Végre-valahára ebben is felkárkóztunk a Nagybetűs Nyugathoz: független tényellenőrző portál indult Magyarországon. 
Mint írtuk: a lakmusz.hu csapata saját bevallása szerint olyan kijelentéseket és információkat vizsgál, amelyek széles közönséghez jutnak és jelentősen befolyásolják a közéletet. Különös figyelmet fordítanak a politikusok és egyéb közszereplők kijelentéseire.

A tényellenőrző szerkesztőség az Európai Bizottság támogatásával működik a Magyar Digitális Média Obszervatórium részeként. Ez az AFP francia hírügynökség, a 444-et kiadó Magyar Jeti Zrt., az ELTE-n működő Media Universalis Alapítvány és az ePressPack projektje.

Baloldali világnézeti objektivitás

A lakmusz.hu csapata jelenleg három állandó munkatársból áll: főszerkesztője a Direkt36 nevű portálról ismert Zöldi Blanka. Ott dolgozik a „rendszerkritikus”, valójában radikális baloldali-szélsőbaloldali Mérce volt főszerkesztője, Diószegi-Horváth Nóra, valamint az ex-444-es Neuberger Eszter. De segít majd a Lakmusznak a szintén 444-es múlttal rendelkező Herczeg Márk és Király András, a Magyar Jeti környékéről a Qubit-szerző Hegyeshalmi Richárd is, a lapigazgatásért pedig az úgyszintén 444-es Erdélyi Péter felel majd, ahogy az egykori indexes, ma AFP-s, Facebook-tényellenőr, Záborszky Ede is dolgozik majd itt.

Mindez nagyon szépen hangzik, de van vele pár probléma. És elsősorban nem is arra gondolok, hogy a csapat, úgymond,

A fő problémám a tényellenőr-elképzeléssel van. (Apropó, miért nem vették meg a tenyellenor.hu domaint?) Tényellenőrzéssel ugyanis foglalkozik pár szakma a világban: rögtön ott vannak a természettudósok, a történészek, és persze a lakmusz.hu vadászterületéhez közelebb az újságírók. A közéleti újságírásnak elvégre az egyik (persze nem kizárólagos) fő feladata a politikával kapcsolatos tények ellenőrzése. Erre jönnek itt páran, akik közlik, hogy ők lesznek az őrzők őrzői, a tényellenőrök tényellenőrei. Azaz: mivel ők „tényellenőrök”, „by profession”, ők újságíróbbak a mezei újságíróknál, felettük állnak, ők a tényügyi szuverének, ők jobban tudják.

Ők a végső tényügyi fórum – legalábbis ezt sugallják. 

Lehet jönni persze azzal, hogy ők exkluzíve tényellenőrzésre fognak koncentrálni, meg legitimálhatják magukat azzal, hogy leszólják a magyar média színvonalát (de akkor leszólják a balos „testvérlapokat” is), de akkor is arról van szó, hogy lényegében annyit ígérnek (persze miért ne tehetnék): ők majd jobban csinálják. 

Tényekből magyarázatok, magyarázatból ideológia

Aztán ott vannak az ilyen kezdeményezéseket fenyegető kísértések (ide a bökőt, hogy ők is engedni fognak ezeknek): nem csak városi legendák valóságtartalmának fognak utánamenni, meg nem csak azt fogják ellenőrizgetni, hogy valaki tényleg ott volt-e, amit mond, és hasonló „kemény tényeket”, hanem szépen belecsúsznak majd ténymagyarázatokba. Azaz nem csak azt fogják megnézni, hogy amikor ikszipszilon politikus azt mondja, leaszfaltoztak egy utat, tényleg ott-e az aszfalt, hanem utána elkezdenek megkérdezni különféle „szakértőket” az aszfalt minőségéről mint „tényről”, meg arról, hogy annak az útnak biztos arra kell-e mennie, mert „tény”, hogy el kéne kerülni iksz mocsarat, meg lehetne rövidebb is. A Lakmusznál

„tény” lesz, hogy jobban teljesít-e az ország vagy sem, aztán „tény” lesz, hogy milyen adórendszer a jobb, szóval ténnyé fognak avanzsálni a gazdaságpolitikai kérdések, mivel a közgazdaságtant hajlamosak vagyunk természettudománynak tekinteni, holott nem az. 

Már itt is vannak az LMBTQ-ténymagyarázatok

Természetesen lesz némi Qubit-utánérzet is, és a lakmusz.hu majd „tényként” fog kezelni kortárs társadalomtudományos vitákban elfoglalt, bevett nyugati pozíciókat, és itt – ki nem találják – főleg az LMBTQ-ügyekre gondolok. Sorra idézik majd a különféle kutatásokat és tanulmányokat, amelyek kimutatták, hogy „tény” ez, „tény” az. Ja, mindaz, amit eddig írtam, nem jövőidő, hanem jelen. Ráadásul a tényellenőrizősdivel az is baj, hogy ugye sok „tény” nem érthető a kontextus nélkül, szükséges hozzá háttérmagyarázat, és ettől kezdve megint nincs objektív konszenzus (vagy mi) a dolgokról. S mivel a lakmusz máris munkanélküliségi és transzneműségi statisztikákat magyaráz, ezért rögtön tudok példát is hozni. 

És mivel egy teljesen balos szerkesztőségben a balos értelmezési keret tételeződik objektívnak, az is lehet, de ezt már visszafogottabban valószínűsítem, hogy – a la Facebook –

magyarán a nyugati balos politológusok konszenzusára – és persze a Southern Poverty Law Center komikus listáira –  hivatkozva „tény” lesz, hogy xy politikus és párt és mozgalom „szélsőjobboldali”, miközben bevett értelmezésünk szerint unalmas középjobb pozíciót foglal el.

Reflektálatlan tényellenőr-önkép

Mindez a veszély már csak azért is fenyeget, amit Demeter Márton kommunikációkutató mondott volt a Mandinernek, azazhogy a balliberális újságírók kevésbé reflektálnak magukra: „a nyugati típusú, globalizált, kicsit önstigmatizáló, a magyar működési modellt megvető, a mainstream nyugati felé nyújtózkodó kollégáik nem feltétlenül reflektálnak magukra, hogy ők ebben és ebben hisznek, hogy ők a nyugati mainstreamet nyomják, mert azt tartják a globális normának, ami attól eltér, azt meg ennek a hibás, rossz formájának; amit én csinálok az „az” újságírás, mondják, ami nem ilyen, az meg szerintük nem az.

S végül ugye ott vannak – haladóknak – a „tény” műfajával kapcsolatos filozófiai problémák, amiket jobb töriszakokon átrág az ember, de az újságíróképzéseken nem szoktak előkerülni. És most nem is az általam intellektuális sátánizmusnak tartott posztstrukturalizmusra, dekonstrukcióra és más vonalas posztmodern megközelítésekre gondolok, hanem mérsékeltebb megfontolásokra. (Lásd pl.: Carl R. Trueman: Histories and Fallacies című, 2010-es kötetét, ugyan a történészkedés problémáiról szól, de újságíróknak is hasznos.)

Ugyanakkor a lakmusz.hu-s újságírók elgondolkodhatnának egy pillanatra, hogy ők miként fogják fel a világot: szerintük van-e objektív valóság, vagy nincs, a valóság megismerhető vagy nem, emberi gyártmány vagy sem, s így tovább – hiszen ha személyes felfogásuk radikálisan posztmodern, akkor a „tényellenőr”-pozíció értelmetlenné válik. Vagy épp ugye hatalmi pozícióvá, ami tényellenőrnek maszkolja el magát egy elnyomó, nyugati liberális metanarratíva felhasználásával. 

S ha valaki ránéz a tényellenőrök oldalára, már láthatja is, hogy igazam van.