Már a nagyapja is egy hazaáruló kommunista volt.
„Donáth Anna bejegyzése jól rávilágít arra, hogy milyen fontosak a közös történetek. Ezek a mesék azok, amelyek mintát adnak a különböző élethelyzetek kezelésére, segítenek elhelyezni magunkat térben és időben, valamint megmutatják, hogy hagyománosan kik vannak velünk és kik ellenünk.
Donáth Annának már a nagyapja is egy hazaáruló kommunista volt, aki személyes haszon érdekében önként szolgált idegen hatalmakat a haza helyett. Azt hiszem Donáth Ferenc büszke lenne kisunokájára, hogy szépen azonosult a családi legendárium mondanivalójával.
Érdemes megvizsgálni, ahogy a közös múlt és történetek ténylegesen összekötnek akár generációkat is. Ahogy a Fekete-Győr, Apró-Dobrev (és a klán politikai terméke, Gyurcsány Ferenc) és Donáth nagyszülők egyoldalon építették a kommunista diktatúrát orosz vazallusként, úgy az unokák moszkovitákból brüsszelitákká vedlettek, de továbbra is vállt vállnak vetve árulják a hazát idegen érdekköröknek és külföldi beavatkozásért könyörögnek.
Hála az orbáni gazdaságpolitikának ma Magyarországon még ezek a senkiháziak is jobban élnek, mint a balos kormányok alatt! Jó lenne, ha mihamarabb eltakarodnának a közéletből és a hazaszeretet végre belépési küszöb lenne a magyar politikába.”
Fotó: Ficsor Márton
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Vádat emeltek a férfi ellen, aki megölte édesanyját, majd elásta és lebetonozta a holttestet.
