A sakk mint szerencsejáték

Az ilyenek beengedése a mi világunkba a legsötétebb bűncselekmény.

Nem látom a kezeket!
„Lassan nincs olyan magyar ember, akit közvetve vagy közvetlenül ne sértett volna meg Márki-Zay Péter. Kezdve a Fidesz-szavazókkal, folytatva a vidéki Magyarországgal, a falusi emberekkel, majd a rezsicsökkentést támogatókat, a nyugdíjasokat, a zsidó honfitársainkat, a keresztény hívőket, az újságírókat és a fogyatékkal élőket. Még a saját szövetségeseit is leárulózta. Aberrált, ostoba, tudatlan, iskolázatlan, áruló és így tovább járnak körbetáncot a magyar közéletben a sértő, bántó, vállalhatatlan jelzők tömkelege – hála MZP tudatos botránypolitikájának. Egészen elképesztő ámokfutás, morális mélység. Felmerül a kínos kérdés: miért? Vagy a gyermekkorunk felejthetetlen irodalomóráinak dilemmája: vajon mire gondolt a költő? Egy biztos: csak kommunikációs baklövések sorozatának nevezni azt, amit MZP tesz, nem más, mint a felelősség elkenése. Mélyebb problémáról van szó.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője részletesen bemutatta az elmúlt hónapok kommunikációs ámokfutását. Aprólékosan összegyűjtötte a heti videoelemzésében azokat a társadalmi csoportokat, amelyeket a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje az előválasztásnak nevezett kampányesemény (vagy választói adatbázis építés) lezárása óta megbántott.
De tényleg, mire ez a komcsi tempó, miért gondolta azt MZP vagy az »amerikai módszereket« honosító kampánycsapat azt, hogy a botránypolitizálás hosszú távon sikerre vezet?
Messze még április 3-a – ha ebben a tempóban folytatja az ellenzéki miniszterelnök-jelölt a kommunikációs ámokfutását, akkor ember nem lesz, aki szimpátiával fog iránta viseltetni.”
Nyitókép: John Thys / AFP