Itt a mese vége

„Kulcsár Edina és Szabó András Csuti házassága és hazugsága bombasztikus erővel robbant szerteszéjjel a Kárpát-medencében. A detonáció valósággal megrengette a bulvárban fürdőző magyar nyilvánosságot, hisz egyszerre van jelen benne minden, ami a jól átélhető drámához kell: gátlástalanság és hazugság, pénz és képmutatás, megcsalás és szakítás. Ugyan ki lehetett volna alkalmasabb hősnője ennek, mint Kulcsár Edina, három birodalom királynője, aki teljes értékű bulvárcelebrina a médiafigyelem középpontjában, teljes értékű kereskedelmi tévés arc saját műsorral és valóságshow-örökbérlettel, továbbá a magyar nyelvű internet nagyasszonya, a legnagyobb forgalmú hazai Instagram-profil üzemeltetője.

Mi sem jelzi ékesebben a fény visszaverésén kívül semmihez nem értő Kulcsár Edina brandjének erejét, mint az a tény, hogy a teljesen jellegtelen, karizmátlan és érdektelen Szabó András Csuti pusztán azzal, hogy ráakaszkodott, ki is harcolt magának egy C kategóriás celebsztátuszt, s még azt is elérte, hogy a közvélemény elsősorban üzletemberként tartsa számon – Palácsik Tímea a maga nagyon hasonló helyi értékén soha nem tapasztalhatta meg ezt a nagyvonalúságot.

Ami ebben a kegyelmi pillanatban történik, az a bulvár egyetlen társadalmilag hasznos funkciója: a magyarok fejében élő életvezetési giccs mindenható imperatívuszai, a Romana-füzetek és a romantikus komédiák szirupos hazugságai a valósággal érintkezve sorra kipukkadnak.

Azoknak a hamis referenciáknak, amelyeket Edina és Csuti teljes erőből épített és táplált, már eddig is csak azok tudtak ideig-óráig megfelelni, akiknek az intim élete semmivel sem mélyebb és tartalmasabb, mint egy Instagram-bejegyzés – s az álompár életre szóló boldogságának triviális hazugsága most az ő szemükben is lelepleződik.

Bulvárfogyasztók milliói előtt tárul fel, hogy a királyi pár nem pusztán meztelen, de egy G.w.M. nevű csávó is a hitvesi ágyban fekszik. Eljött a pillanat, amikor a magyaroknak végre nem kell szégyellniük a tökéletlenségüket, mert a hétpróbás hazudozók csúfosan megbuktak a Danielle Steel-regényekből ellesett, sufniban barkácsolt áloméletükkel. Pár napra talán enyhül a nyomás: a partnerek elvárásainak párkapcsolatokat kölcsönösen terhelő hegyormai most talán nem nehezednek szokott erővel a mindennapokra. A permanens mámort diktáló csalók káprázatos hazugsága végre lefolyt a szennyvízcsatornába – ebben a megszentelt pillanatban talán ér nem halálosan szerelmesnek és boldognak lenni.

Jogos a káröröm, amit most a boldogtalanságukkal nap mint nap küszködő emberek éreznek, hisz Edina és Csuti az elmúlt években mindannyiuk életét megterhelte a hazudozásával meg a képmutatásával, s ugyan melyik magyar ne akarna hinni a könnyedsége által tökéletes életben, az égiek rendelése szerint konfliktusmentes szerelemben?

Melyik magyar ne akarna hinni abban, hogy soha nem kell felnőnie, ahogy ennek az elkényeztetett és narcisztikus Kulcsár Edinának sem kellett, aki egyáltalán nem tűnik többnek tizenkettőnél: harmincas anyaként ugyanazzal a túláradó lelkesedéssel szerelmes ebbe a huszonöt éves rapperbe, ahogy a szakítás percéig Szabó Andrásba volt. S bármilyen különös: ugyanezért jogos iránta a sajnálat, hisz a saját érzéseihez és a saját sorsához sincs hozzáférése.

A tudatipar által sújtott emberiség állandó boldogtalansága abból fakad, hogy hiába oszlatja el a valóság a szeme láttára a hazugságot, a máskor oly hiszékeny ember csak nem akar hinni a szemének: máris a rá váró tökéletes párkapcsolatot tervezgeti, máris a következő szirupos szerelem boldogságnarratíváját írja, mert ami van, az nem elég jó, ami igaz, az nem elég szép, és ami őszinte, az nem olyan ideális, mint amit egy érzelmi bűnöző hazudozik.

A szervezett bulvár, a kereskedelmi tévék és rádiók meg a közösségi média platformjai máris gyártják a soron következő negédes hazugságot, amely Edina és Csuti hamisított boldogságának helyére lép – a gyanútlan közönség pedig tovább hajszolhatja epekedve azt, ami soha nem is létezett. De nem ma: ez itt az eszmélés pillanata, amikor végre észhez térhet az, aki nem akar többé hinni a mesében.”

Fotó: MTI/Soós Lajos