A 22-es csapdájában az ellenzék

„Van min töprengenie a Gyurcsány-házaspárnak: gyakorlatilag feloldhatatlan dilemma elé kerültek. A kérdés ugyanis az, amire válaszolniuk kell mint a baloldal tényleges vezetőinek: Márki-Zay Péterrel vagy Márki-Zay Péter nélkül?

Ez számukra nem más, mint a 22-es csapdája. Ha vele folytatják a választásokig, akkor veszítenek, mert Márki-Zay valóban elszabadult hajóágyúvá vált, egyik rossz mondat után a másik hagyja el a száját a különféle megnyilvánulásai során. Láthatóan outsider politikusról van szó, aki még nem tanulta meg a baloldali politizálás legfontosabb fortélyait (lásd röviden: hazudni reggel, éjjel meg este, trükközni, félrevezetni, csalni, manipulálni a közvéleményt stb.).

Ezért, mint elefánt a porcelánboltban, nemhogy ígérgetne a választóknak, ellenkezőleg, kőszáli neoliberálisként szembemegy minden, az emberek életét megkönnyítő intézkedéssel – rezsicsökkentéstől a migráció megfékezésén át az energiaárak befagyasztásán keresztül a béremelésekig. S mindezt tetézi a fideszes választókat és vidéki embereket lenéző, sőt lealázó kijelentéseivel – egyszóval szinte mindenkit megsért, aki él és mozog.

Persze azt is mondhatnánk, hogy végre egy őszinte baloldali politikus, aki Gyurcsányékkal szemben a választásokat megelőzően és a nyilvánosság előtt mondja el az őszödi beszédét (vagy inkább beszédeit), kíméletlenül kimondva, hogy számára a multinacionális cégek, a globális piac érdekei előbbre valók, mint az átlag magyar emberek szempontjai, megélhetése, egzisztenciája. Nagyjából ezt csinálta egyébként – Gyurcsánnyal szemben, akkor már kényszerhelyzetben – Bajnai Gordon is, nem véletlenül nevezi szinte példaképének a brutális megszorításokat végrehajtó volt miniszterelnököt Márki-Zay.”

Borítókép: Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára (MTI/Marjai János)