Kinek jár a női kvóta?

„Adott egy kétgyermekes bajor zöldpárti politikus, akinek igazolványaiban férfinév szerepel, és akinek nem áll szándékában hormonális és sebészi úton nemet váltani – ugyanakkor »Tessa« néven, hosszú szőke parókával ül a Bundestagban, mert egy napon felpróbálta a felesége egyik ruháját, és akkor rádöbbent: nőként szeretne élni. Amivel még nem lett volna gond, csakhogy a mi Tessánk a Zöldek női kvótájának terhére jutott parlamenti mandátumhoz, ezért most harcos feministák beadványt intéztek a Bundestaghoz, követelve az illető politikus visszahívását, nagyjából azzal érvelve, hogy aki úgy néz ki, mint egy férfi és olyan személyi adatokkal rendelkezik, mint egy férfi, az férfi. Tehát jogtalanul bitorolja az egyik női kvótát.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ügyről szóló cikkében az Emma című nagymúltú feminista magazin a »deadnaming« bűnébe esett – azaz leírta a politikus eredeti (és máig is hivatalos) keresztnevét, amely néven egyébként szeptemberben a szavazócédulákon szerepelt, de amely névre visszautalni transzfób jogsértésnek minősül. (Mert egy fiatal liberálisként egyszer kiejtett »Térdre, csuhások« mondatért harminc évvel később is jár a gúnyolódás és a »soha nem volt ez keresztény« verdikt, ellenben az egész eddigi politikai karrier során használt és jogilag máig érvényes születési név – úgymond az »ilyen volt« állapot – felemlegetése nem más, mint szélsőséges erőszak).

Záporoznak is a szolidaritási hashtagek, ugyanakkor tipikusan olyan meccs ez, ahol hiába igyekszik az ember, egyik félnek sem bír őszintén drukkolni.”

Nyitókép: MTI/EPA/Felipe Trueba