Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Írástudók károgása
2022. január 11. 12:12
Kínos, amikor egy sokgenerációs értelmiségi „Nyugat jó, Kelet rossz” ellentétpárokban gondolkodik.
2022. január 11. 12:12
„Jó pár évet töltöttem külföldön, egy dolog azonban soha nem jutott eszembe: hogy 1200 kilométer távolságból osszam haza az észt az aktuális magyarországi közhangulattal kapcsolatban. Talán azért se, mert mifelénk (bezárkózó, múltba révedő náciknál) az úgy volt, hogy ha kimentünk külföldre, akkor kimentünk rendesen: munka, szórakozás, közösségépítés, közélet, orvoshoz menés – ezeket mind ideiglenes állomáshelyünkön abszolváltuk, hiszen oda költöztünk, ott éltünk.
Nem így a nyitott, liberális írástudó.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Tovább a cikkhez
Ő fanfárok kíséretében elmenekül a Zorbán elől oda, ahol salsicciából van a kerítés, majd nagyjából két-három hét múlva már landol is újra Ferihegyen: hol oltásért röppen haza, hol pénzt keresni, hol a fogkövet levetetni, de a legprofibb elmenekülők még színházba is kizárólag Pestre járnak.
Amikor aztán az Elűzött Entellektüel ismét visszatér választott új hazájába, épp csak szusszan egyet, majd odagörnyed laptopja elé a kies Umbria festői városában (vagy Lyonban, esetleg Berlinben vagy Hollandiában, mikor épp melyik megmondóember a napos), és nekilát keservesen panaszkodni. Hogy Magyarország mennyire iszonyúan el van rontva. Hogy az az ország gyakorlatilag menthetetlen; konkrétan nincs ott ember, akiben pislákolna még némi életkedv.
Mivel mindezt magyar nyelven kommunikálja az ügyeletes észosztó, sejthetjük, hogy nekünk, Magyarországon élő kis tudatlanoknak szól az üzenet. Kérdés, mi célból. Hiszen ha igaza van, azaz totálisan fásult és kiábrándult mindenki, akkor pont nem hiányzik, hogy a távolból is olyan mondatokkal bombázzák a nyomorultat, amelyek még inkább lehozzák az életről. Akkor már szerencsésebbek a főzőcskézős posztok, melyekben ugyanazon írástudó azt mutatja be nekünk, szélsőségesen elszegényedett bugrisoknak, hogy pontosan miként is kell tölteni a friss tintahalat, vagy mi a teendő a lótuszgyökérrel, ha szembejön (spoiler: fülöp-szigeteki pálmalekvárt kell elővenni hozzá a spájzból).”
Nyitókép: Kaori Ando / Image Source / AFP. Illusztráció.
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Főleg a kormánypárt felajzott és csalódott hívei támadják leginkább egy olyan mondatért, amelyben egyébként teljesen igaza volt
Helyes, hogy hűteni próbálta azokat az elvárásokat, amelyeket felelőtlenül korbácsoltak fel a kampányban Magyar Péterék.
Összesen 36 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
C.Dömötör
2022. január 11. 21:30
Én kifejezetten kedvelem Francesca Rivafinoli írásait, sosem hagyom ki.
Ez is tetszett, de olyan város, hogy Umbria, olyan nincs, ez egy régió, a csizma közepén.
Válasz erre
1
0
Szittya66
2022. január 11. 18:02
A testvérem hosszú évek óta Nyugat-Európa különböző országaiban él, majd 4 évenként elmegy az aktuális nagykövetségre és leadja a szavazatát a Fideszre! Nem igaz, hogy minden nyugaton élő ellenzéki!
Válasz erre
6
0
Onurisz
2022. január 11. 17:53
Nagyon jó szöveg. Talált, elsüllyedt. Ha ugyan értik még az iróniát ezek a csökött lelkűek.
Válasz erre
7
0
annamanna
2022. január 11. 17:48
A legokosabb volna minden országot kettéválasztani úgy, ahogyan az ókori Izrael két részre esett. Vagy ahogyan Korea és Németország esetében is megtörtént nemrég. Mindenki ízlése szerint költözhetne ide vagy oda, az eltérő világlátásnak, politikai kultúrának, önképnek megfelelően, és aztán hajrá, lehetne versenyezni, hogy ki mit hoz ki a lehetőségeiből.
Akkor nem kellene az entellektüeleknek elmenekülniük (persze lehet, hogy akkor is ugyanezt csinálnák).
A kereszténység már elég régóta osztódik különböző törésvonalak mentén, és mára jól megfigyelhető, hogy a különböző látásmódokból mennyire eltérő eredmény született.
A végtelenségig szörnyű olyan embereket egy "ketrecbe" zárni, akik semmiben sem egyeznek és folytonosan marakodnak.
Akár családoknál, akár munkahelyeknél, akár más emberi közösségeknél muszáj megengedni az egymástól való eltávolodást, ha a nézetek, a viselkedésmódok stb végképp nem egyeznek.
Ezek az elkülönülések persze annál nehezebbek, minél inkább "röghöz kötött" egy személy. Egy országot mégsem szokás kettéválasztani, különben is kényelmetlen volna milliókat költözésre bírni (bár erre is volt példa a világháború után). Egy házat (lakást) még akkor is nehéz feladni, eladni, ha rossz a szomszédság. Még egy család is a végtelenségig tűri belül a civakodást. Sőt egy munkahely esetében is nagyon hosszú a türelmi idő. Vallási csoportok, egyházak sem robbannak szét szíre-szóra.
Az emberek rengeteg dühöt, sértést, sértődést, kárt nyelnek el, mire addig a pontig eljutnak, hogy ezt így nem lehet tovább egy "entitáson" belül elviselni.
Előbb-utóbb az egész világ el fog jutni addig a pontig, ahol az egész emberiség kettéválik, az Istenhez való viszony alapján. Amíg ez nem történik meg, amíg csak egy Földünk van, amin osztozni kénytelen minden ember, addig muszáj arra koncentrálni, hogyan bírjuk elviselni egymást, mi az, ami mégis összeköt, milyen "nyelv" az, amin mégis szót érthetünk, milyen célok azok, amikért együtt dolgozhatunk.
Válasz erre
1
6