A CIA az utolsó mentsváruk

„Bár az SZDSZ szerencsére kimúlt, egykori SZDSZ-esek még fölütik a fejüket itt-ott. Van, amelyik űzött tekintettel, tyubityelkával a fején időnként megrohamozza a Parlamentet, lökdösi a rendőröket vagy épp ásványvízzel fröcsköli az érdeklődő riportert. S akad, amelyik néhány havonta kinyilatkoztatja népboldogító téziseit valamelyik független-objektív sajtótermékben. Utóbbiak közé tartozik Bruck Gábor, az SZDSZ egykori kampányfőnöke, aki nem mellesleg jó ideig az említett tyubityelkás ember tanácsadója volt, legutóbb pedig Gyurcsányné retiküljét cipelte, míg az előválasztáson el nem hasaltak.

Az a jó a velünk élő SZDSZ-esekben, így Bruck Gáborban is, hogy megbízhatóan gonoszak és buták. E tulajdonságaik kifejezetten hasznosak így választási kampány idején – legalábbis a politikai ellenfélnek és szavazóinak. Azoknak (hitem szerint a nemzet zömének), akik a borús történelmi tapasztalatok okán úgy vélik: az »eszdéeszizmust« soha többé nem szabad a kormányrúd közelébe engedni, különben a magyarságnak harangoztak. Azért hasznosak az SZDSZ-ízű, gonosz kinyilatkoztatások, mert emlékeztetik a feledékenyebbeket, mi folyt itt 2010-ig, s mi lesz, ha ezek az arcok visszatérnek.

Azt mondta múlt szerdán Bruck ember a hatalom által megszüntetett Klubrádióban, hogy – idézem – »Jönnek az erdélyiek, oké, ők szerencsére csak listára szavazhatnak. Akárhogy nézem, jelent két mandátumot, ami sok. Nagyon sok.« Szavai mint a méreg. Mint az érett gyurcsányizmus. Ez vezetett a 2004. december 5-i nemzetáruláshoz. Minek szavazhatnak a külhoni magyarok, ugye? Ők nem is magyarok, hanem románok. Mit szólnak bele a belügyeinkbe, mikor nem is itt adóznak? Szemben a Londonban mosogató magyarokkal, akik itt adóznak, ugye, Bruck? Hányinger.”

Borítókép: Bruck Gábor (Fotó: a Klubrádió műsorának részlete)