„2010-ben a Fidesz még viszonylag szabadnak tekinthető sajtó mellett nyert 2,7 millió szavazatot. 2014-ben közel ugyanannyi (2,63 millió) vokshoz már a közmédia, a kereskedelmi rádiók és a második legnagyobb kereskedelmi tévéadó (TV2) megszállása kellett. A 2018-as 2,8 millió szavazatban már benne volt a Népszabadság kinyírása, az összes megyei napilap annektálása, az Origo átállítása is, de még szabadon beszélt az Index – átmenetileg a Magyar Nemzet és a Hír Tévé is –, a Klubrádiónak pedig volt saját frekvenciája. A 2022-es szavazásról egyelőre azt tudjuk, hogy a kormánytól független média tere tovább zsugorodik. Ez a fejlemény beleillik abba a trendbe, hogy a kormánypártnak a közel azonos választási eredmények előállításához választásról választásra egyre keményebb cenzúrára, egyre kézivezéreltebb sajtóra volt szüksége.
Mára a médiahelyzet abszurditása odáig fokozódott, hogy a nagyjából a magyar választóközönség felét képviselő, három hónapja előválasztáson kiválasztott ellenzéki miniszterelnökjelöltet a közszolgálatinak nevezett sajtó (amelynek több a pénze, mint a hazai politikai média összes többi részének) még nem tudta bemutatni – mondjuk – egy portréinterjúban, és hogy előbb indult meg ellene a Fidesznek a részben a CÖF-höz, a Megafonhoz meg egyéb szatelitszervezetekhez kiszervezett lejárató kampánya, mint hogy az állami adók közönsége egyáltalán megismerkedhetett volna vele (nem vicc: az M1 és a Kossuth rádió továbbra is ott tart, hogy az előválasztást Gyurcsány nyerte).