Nem véletlen, hogy azoktól rettegnek leginkább, akik teret engednek szabadság után való sóvárgásnak.
„Nincsen veszélyesebb dolog a szabadság utáni sóvárgásnál. Hiszen egyedül ezekben a vágyakban rejlik akkora erő, ami képes felébreszteni az embereket a szavak hipnózisából és felszabadítani őket a hatalomvágyók által fenntartott könyörtelen elnyomás alól. Nem véletlen tehát, hogy azoktól rettegnek leginkább, akik teret engednek a szívükben és testükben a szabadság után való sóvárgásnak. Mert ezeknek az embereknek a szavai idővel olyan erőssé válnak, hogy képesek a többieket is felébreszteni az alvásból. S akik végre feleszméltek, azok rögtön észreveszik, hogy a világ a feje tetején áll. S a valóság pont az ellenkezője annak, mint amit hittek. S ezen a ponton születhet meg a szabadság utáni sóvárgás vezette lázadás – jobb esetben békés módon –, ami aztán végleg elsöpri a hatalomvágyók uralmát. Egészen addig, amíg újra jön valaki, egy újabb hatalomvágyó, aki ismét el akarja venni a szabadságot. Sőt, még az utána való sóvárgást is. Ezért az, aki a szabadságra vágyik, soha nem lel nyugalmat.”
Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala
A teológus szerint káros a kormány és az egyházak értékközössége, az állami támogatás pedig függőséget okoz, amely nélkül rákényszerülnének a változásra
Amikor először kommentelt hozzám hasonlóan ordenáré stílusban, akkor rá kellett keresnem, hogy ki az a Lattman Tamás?
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Minél inkább ragaszkodunk hozzá, annál jobban kicsúszik a kezeink közül.
Tordai szerint „stratégiai hiba” lett volna, ha nemcsak a Párbeszédből, a frakcióból is kilép.
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
