Orbán most a költészet és a politika szoros kapcsolatáról delirál

„Orbán most a költészet és a politika szoros kapcsolatáról delirál a szolgamikrofonba. Elmagyarázza, miért nagyszerű jelszó a »Magyarország előre megy, nem hátra«: azért – így a magyar miniszterelnök –, »mert a politika olyan, mint a költészet…Valamilyen rokonságban áll az irodalommal, s az irodalomban is az a jó, hogy sokfajta gondolatot indít el az ember fejében.«

A »Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra« speciel nekem valóban sokféle gondolatot indított el a fejemben, ám a sokféle gondolat konvergálni látszott egy felé, mégpedig a priápikus költészet vezérmotívuma, például egy bizonyos Ambrus »roppant szerszáma« irányába, amelyről Janus Pannonius dalol (De Ambrosio: »instrumento grandi«), esetleg ama két szerv felé, amelyről ugyancsak Janus Pannonius állítja, hogy folyton kívánják egymást: »Cur penem cunnus, cur contra mentula cunnum / Appetat…« vagy ama fertály direkciójába, amelyet Janus Pannonius, midőn serdülésnek indult, »mind többet kaparászott lágyéka táján«, s mellyel »gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt«. Ugyanakkor sajnálattal konstatálom, hogy Orbán fejében semmilyen gondolatot nem indított el például az alábbi két sor: »Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga.«

Igaz, ahhoz, hogy a »sokfajta gondolat« közül legalább egyet elindítson az irodalom az emberben, ahhoz nem a disznófejű Nagyúr feje szükségeltetik, amelyből csak annyi képes kibugyogni, hogy »Add az aranyod, aranyod.«”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán