A megakadt lemez

„A meg- (el-) akadt lemezeik nem csupán porosak vagy maszatosak, igazából a végtelen, teljesen gátlástalan becstelenség és aljasság karistolta össze azokat, ettől ugranak, recsegnek, és adják ki ugyanazokat a hangokat egyre recsegőbben, egyre artikulálatlanabbul. (Mindig tartsuk szem előtt: a magyarországi szélsőbaloldali ellenzék – más pedig már nincs – ma már tökéletesen illeszkedik a brüsszeli és washingtoni politikai fősodorhoz, semmi sem különbözteti meg többé ezeket az elvtársakat egymástól, és nagyon valószínű, hogy ez mindig is így volt az elmúlt legalább száz évben, csak Nyugaton ez a fajta politikai credo egyszerűen nem volt szalonképes; ma már az. Sőt: kizárólagos…)

Megakadt lemezeik közül a legundorítóbb és legtorzabb sláger így szól:

»Orbán nem fogja átadni a hatalmat, hiába veszíti el a választásokat.«

Ennek van talán a legnagyobb múltja, idézzük is most ide, hiszen közelednek a választások, és a gazemberek ismét feltették ezt a dalt, ebben fürösztgetik súlyosan beteg, torz lelküket és beteges, perverz elméjüket.

Ez mindig így volt.

Már 1994-ben ezzel hangolták a lumpenprolikat egy kis autodaféra, mert egy kis autodafé kedvéért odaadnák bárki életét – csak a sajátjukat nem.

Igen, már 1994-ben jött a mellénykés kólika, a savanykás gyomorbaj, a »soha nem kaptam szerelemből csókot« bánatos kis zsebprófétája, aki egész életében egy töklevél alatt ül a pusztában, de Jónással ellentétben nem az Úr elől bujkál, hanem a Sátánnak mutogatja magát, kérjék már föl egy kis prófétálásra, mert nem vágyik másra, csak arra.

De nem kéri fel a kutya sem.”

Nyitókép: Facebook