Ramszesz és Herihor II.

„A mai Herihor elég, ha beírja a Facebookra, hogy a miniszterelnök »az ágyasát« jelöli államfőnek, és a tömeg megmámorosodva fogja visszhangozni a rettenetet, s mert a közegben, ahol él, soha nem fog szembejönni sem az igazság, sem a valóság, sem az irgalom és a kegyelem, sem a méltányosság, így hát őfelsége a nép, a tömeg meggyőződik róla, hogy nem tud nem igaza lenni, soha.

»A rettenetes emberekkel találkoztunk egyik éjjel

Életüket szórták széjjel sodródva a sötét széllel

Szemük elott szivárvány volt, lila nap és rózsaszín hold

Hangjuk, szavuk elváltozott, üres kútból visszahangzott

Rettenetes embereket soha el nem kerülheted

Köztünk élnek és ránk néznek, bárcsak megmenthetnénk őket«

– énekelte az Omega már 1968-ban, s azóta bekövetkezett a rettenetes emberek apoteózisa.

S az apoteózis eszköze az úgynevezett szociális média. A rettenetes emberek közege, trónusa, a megfellebbezhetetlen kinyilatkozások Bábel tornya. Ennyit romlott a helyzet Herihor óta. De az inga vissza fog lengeni. Bábel tornya porba hull, s a templomok megtelnek. Mert másképpen nem lehet. Mert – ahogy Benda helyesen írta –, az emberiség cselekedni mindig a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta. Ez volt az erkölcsi kiskapu, amelyen át el lehetett jutni a megváltáshoz. Majd jött az írástudók – Herihorok – árulása, és az emberiség immáron nemcsak cselekedte a rosszat, de méltányolta is. Befalazták hát a kiskaput, korunk Herihorjai. De már jönnek, már készülődnek e nehéz idők új erős emberei, és nem lesz kegyelem. Mert a normalitásnak olykor muszáj kegyetlennek lennie, ha életben akar maradni.”

Kép forrása: Facebook