A Demokratikus Koalíció esete Márki-Zay Péterrel

„Az előválasztás után MZP nem tudta megerősíteni saját pozícióját az ellenzéken belül. Ha profi módra politizált volna, akkor is kopott volna a belső népszerűsége a Nagy Nap óta. Viszont több olyan nyilatkozata volt, ami mind taktikai, mind stratégiai szempontból hátrányosak a jelenlegi ellenzék számára. A teljesség igénye nélkül: bírálja a rezsicsökkentést, lebecsüli a migráció jelentőségét, feleslegesnek tartja a minimálbért, stb. E mellett vannak, a jelenlegi kormánypártok szavazóit lenéző, negatív (vagy félreértelmezhető) nyilatkozatai is: sötétben tartott, trágyával etetett gombák, a buta, kormánypártokra szavazók felvilágosítása, stb. S a Nagy Napon tett kijelentései is egyre jobban okafogyottá váltak, az ellenzék nem tisztult meg, nem lett leváltva.

A szövetségesi körben MZP a győzelme óta ütemet vesztett. A korábban jól működő kiváló taktikai érzéke csődöt mondott az előválasztás lezárása után.

Igaz itt nem egy Karácsony, hanem Gyurcsány Ferenc volt az ellenfele. S micsoda különbség. Nem tudta elérni a fajsúlyos kérdések megtárgyalását, a szükséges döntések meghozatalát. Elfogadta, hogy először a programot tárgyalják végig, amit a választók közül szinte senki nem olvas el (csak az üzenetek számítanak). Elfogadta, hogy a program elfogadása után majd a kampánystratégiát tárgyalják meg. Ennek a két feladatnak az elvégzése bármeddig elhúzható. Mivel a fajsúlyos kérdésekben a döntések elmaradtak, ezért nem is tudta saját pozícióját megerősíteni az ellenzéken belül. Amikor ezekre a döntésekre sor kerül, akkor már egy sokkal gyengébb MZP fog az összesen 105 egyéni jelölttel rendelkező pártokkal tárgyalni. Az fog történni, amit a hat párt (vagy Gyurcsány Ferenc) akar. S el fogja fogadni, mert nem lesz más választása, nem lesznek mögötte jelöltek, nem lesz mögötte erő.”

(A szerző az MDF egykori alelnöke, budapesti elnöke)

Nyitókép: John Thys / AFP