2022-ben azért küzdünk, hogy Márki-Zay Péter ellenzéke lehessünk

„A 2022-es országgyűlési választás lesz 2006 óta az első, melyen a verseny kimenetele nem borítékolható előre. Bár baloldali szempontból nem túl megnyerő a felhozatal, és nem téved nagyot az, aki jobboldali belviszályként tekint az egész afférra, a tét mégis túl nagy ahhoz, hogy a valódi magyar baloldal passzív szemlélője legyen az eseményeknek. 

Az októberi előválasztás nem várt eredménnyel zárult. Az ellenzéki közvélemény közösségi médiában otthonosan mozgó része nem várja tovább a messiást, hiszen megérkezett a sokgyerekes keresztény családapa, aki beteljesítve Árpád apánk és Szent István királyunk örökségét, ismét kivezet minket Közép-Ázsia elképzelt mocsaraiból, és európai hazát épít a Kárpát-medencében. Ha minden jól megy, az euró bevezetése után talán a Lajta medre is átkerül majd a román határhoz. 

TGM az előválasztási kampány hajrájában aggodalommal vette tudomásul, hogy mennyire mellékes szemponttá degradálódott a casting során az a kérdés, hogy a politikusok és választóik mit is gondolnak tulajdonképpen a világról. A világnézeti különbségek régóta esedékes megvitatása helyett a vulgárpolitológuskodás került előtérbe. Szerinte az előválasztás második fordulójában a baloldalnak nem is volt kire szavazni. Baloldali ember nem szavaz jobboldali jelöltre, ahogy vegán sem rendel csülökpörköltet, ha étteremben találja magát.

Ha azonban vegánunk három napi éheztetés után választhat, hogy csülökpörköltet eszik galuskával, vagy csülökpörköltet kutyaürülékkel, mégsem vádolhatjuk égbekiáltó elvtelenséggel, ha az előbbi opció mellet dönt. Mivel mindenki meglepetésére az előválasztásból a jobboldali jelölt és a jobboldali jelölt közül végül a jobboldali jelölt került ki győztesen, felmerül a kérdés, hogy az eljövendő országgyűlési választáson van-e kire szavazniuk a nem Józsefváros-Ferencvárosban élő baloldali szavazóknak?”

Nyitókép: Facebook