A Göncz papát kórusban éltetők támadják Novák Katalint

„Mint ismert, Novák Katalint fogja a Fidesz-frakció köztársasági elnöknek jelölni. Ami a minden miatt is nyafogó, hisztiző, toporzékoló, női kvótákért könyörögő, a patriarchális kormányzást vizionáló ellenzékneka lehetne akar egy igazán örömteli vagy épp üdvözlendő fejlemény is, hiszen a volt családügyi miniszter ugye nő.

Sőt annak is identifikálja magát, amit ezekben a genderáztatta viharos, liberális időkben feltétlenül fontos leszögeznünk. Magyarország első leendő női köztársasági elnökét tisztelhetjük a személyében. És tisztelhetnék a libsevikek is, de persze ilyesmiről szó sincs, amint ugyanis Orbán Viktor bejelentette, hogy ki a Fidesz jelöltje, az ellenzék egy emberként kezdett visítani.

A szokásosnál is hangosabban. Mert hát mi lesz így a nemzet egységével, no és Novák Katalin pártpolitikus is, ki hallott még ilyenről, ráadásul fideszes, jajjajajaj!!! Persze, persze, nő, na de kormánypárti, akkor meg az ellenzék szerint nyilván nem is tekinthető valódi női jelöltnek. Igazi nő csak liberális lehet.

És meg is érkeztünk a lényeghez, hiszen mondanunk sem kell, a baj természetesen nem az, hogy pártpolitikus lesz a köztársasági elnök, hanem hogy nem liberális. A nemzeti jóságos nagyapója, a mindig kedves Göncz Árpi bácsi a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja volt. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja lett. Végtelenül pártos meg liberális politikus volt.

Rövid a választói emlékezet, az ellenzéki sajtó pedig nem is segít meghosszabbítani, de mi azért tudjuk, nem is fogjuk soha elfelejteni, hogy Göncz Árpád kőkeményen képviselte a liberális értékeket (már amennyiben léteznek ilyenek), sőt beszédeiben a csak rá jellemző módon mindig is el is hadarta, hogy miért is olyan fontos a liberalizmus képviselete.

Ami roppant nehéz szónak bizonyult, de azért Árpi bácsi mindig igyekezett megküzdeni vele, azonban néhány betű az ünnepi szónoklatok alatt mindig kimaradt belőle. Valahogy így mondta: libralizms. Büszkén csillogó szemekkel, úgy, hogy mindenki érezze, hogy fontos alapértékekről van szó, amelyet mindenkinek tisztelnie, sőt szeretnie kell.

Az meg, hogy az erőszakos liberális eszmékkel mindössze a társadalom alig egy százaléka szimpatizált, nem különösebben zavarta. Ahogy ez a mostani ellenzéket sem zavarja. A posztkommunisták és a volt munkásőrök által szervezett államcsínyt és puccskísérletet, a törvénytelen taxisblokádot teljes mellszélességgel támogató, az Antall-kormánynak úton-útfélen keresztbe tevő Árpi bácsi aztán úgy megteremtette a nemzeti egységet, hogy csak. Ja, nem.”

Nyitókép: Képernyőfotó