Amikor a korábbi véres szájú antiklerikális politikus a jobboldalon kialakult hatalmi vákuumot kitöltendő egyik napról a másikra »megtért«, felkaptam ugyan a fejem, különösebb jelentőséget mégsem tulajdonítottam akkor e gyanús színeváltozásnak. Az ezredforduló tájékán aztán végleg eltört valami. A hitéletet centrumba helyező fiatal közösségek zöme felbomlott, a püspöki körlevelek pedig egyre militánsabb hangvételben buzdították a híveket a Fidesz támogatására. Megjelent nálunk is az a spanyol eredetű lelkiségi mozgalom, amelyet még Franco falangista tisztjei alapítottak, s tömegével csatlakoztak hozzá Orbánhoz köthető közéleti személyiségek, például Semjén Zsolt is.
Iványi Gábor joggal emlékeztet rá, hogy anno a próféták is politizáltak, ez esetben azonban sokkal többről volt szó. Már nem volt elég a vallásszabadság; a Horthy-korszak bűvöletében élő főpapok ismét világi hatalomhoz akartak jutni. Orbán Viktor megígérte nekik, ők pedig hitelességük elvesztését is vállalták e célért. Ám csak azt követően hagytam el a katolikus egyházat, hogy a püspöki kar részt vett a társadalomra oktrojált Alaptörvény megszövegezésében.”
Fotó: MTI/Kovács Attila