Klímaünnep

„Merthogy vadászni legalább vadászunk, a klímához viszont legfeljebb annyi közünk van, hogy a miniszterektől az ötszázadik helyettes államtitkárig a kormányzati adminisztráció minden fejese légkondicionált szobákban tölti dolgos napjait, ellentétben mondjuk az agy-, szív- vagy gerincsebészekkel, akiknek ez a kiváltság még műtét közben sem mindig adatik meg.

Természetesen nem kívánjuk elviccelni a témát. A természettel és általában az élettel folytatott rablógazdálkodás miatt kialakult klímaválságnál – amelynek apró, bár látványos mellékága a fokozódó migráció, ugyanúgy, mint mondjuk az esőerdő-pusztulás vagy a sivatagosodás (azzal a különbséggel, hogy az utóbbiak egyelőre még nem jönnek házhoz) – nincs, és valószínűleg soha nem volt nagyobb gondja az emberiségnek. Hogy soha nem is lesz, azt kizárólag azért nem mernénk kijelenteni, mert egy különösen hatékony bomba vagy egy laborszökevény biofegyver bármikor beelőzheti a lényegéből adódóan viszonylag lassan kibontakozó klímaapokalipszist. Pillanatnyilag ez a relatív lassúság kínálja az esélyt az emberi civilizáció túlélésére: az a jellegzetesség, hogy amit a világ tudósai már a 90-es évek elején megjósoltak, az csupán mostanában, apró lépésekben történik meg, a gleccserek leolvadásától a tavak kiszáradásán át a tengerszint tragikus mértékű megemelkedéséig.”

Kép forrása: MTI / Mohai Balázs