„Nagyon szeretném megérni a Fidesz éra végét, azt, hogy ez a sokat tévelygett ország végre kikössön a nyugati parton, egy legyen a prosperáló liberális demokráciák közül. A mai helyzet minden szempontból siralmas. A demokrácia, a jogállam romokban hever és a gazdasági versenyben lassan, a velünk együtt rajtolt összes „újdemokrácia” megelőz bennünket.
Sürgősen cselekedni kell.
Amikor az ellenzék pártjai végre megértették, hogy az ország, a nép érdekében össze kell fogniuk, hogy vére elzavarhassák az Orbán rezsimet oda ahová való, felcsillant a remény.
Egy darabig jól is mentek a dolgok. Az előválasztást jó dolognak tartottam, Budapesten egyszer már bevált. A választókörzetekben sikerült is jól lebonyolítani, remélhetőleg a megfelelő, jó esélyekkel bíró jelöltek győztek.
Aztán elkövetett az ellenzék egy szerintem súlyos hibát. Normál esetben egy több jelöltes választásban ha az első fordulóban valamely jelölt megszerezte az abszolút többséget, eldőlt a verseny. Ha nem, akkor a két legtöbb szavazatot kapott között második fordulót szokás tartani. Olyanra aligha van példa, hogy a második fordulóban hárman indulhatnak, arra meg végképp nem, hogy a második visszalép a harmadik javára, így utólag létrehozva és eldöntve a párharcot.
Az eredmény egy bizonytalan helyzetet teremtett, amelyben a győztes mögött nincs párttámogatás, azt utólag „mesterségesen” kell létrehozni, olyanokból, akik az egész folyamatban részt sem vettek, azaz legitimációjuk megkérdőjelezhető.
Ezzel az ellenzéki összefogás súlyos sebet kapott, az elbizonytalanodás, a konfliktus potenciál növekedése kézzel fogható. Ez egy objektív helyzet, kár ezt szubjektív tényezőkkel, elfogultságokkal magyarázni akarni.
Hogyan tovább? Fogalmam sincs, de gyorsan, okosan kellene cselekedni, felelőtlen nyilatkozgatás helyett, a konfliktust feloldani, nincs sok idő. Össze kell ülni és kitalálni a modus vivendit.
Ha minden így marad akkor végképp elszáll az esély.”
Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP