Demszky és az állambiztonság, hazugságok és önként besétálás

„Demszky és az állambiztonság, hazugságok és önként besétálás, avagy egy igen érdekes karrier a jelentések és az eltitkolt források fényében.

Miért ment be Demszky 1976-ban az állambiztonsághoz? Miért tagadta le elsőre, amikor ezt nyilvánosságra hozták? Miért tagadta le az egészet Végső Gyula állambiztonsági tiszt, aki Demszkyt meghallgatta? Miért zárták le rögtön ezután a Pór György-féle maoista csoportdossziét? Kínzó kérdések és a teljes jelentések!

[Aki esetleg az ELTE jogi karára járt akkoriban (hetvenes évek eleje, közepe) és ismerte ezt a maoista vagy szerintük – utólag – újbaloldali társaságot, és van erről mondanivalója, kérem írjon erre a címre: [email protected]]

Egy kis időrendi összefoglaló:

1968 – elítélték a maoista Pór Györgyöt és két társát. Pór a jelentések szerint bent fogdaügynök lett és hasznos munkát végzett. 

1969 szeptemberében kedvezménnyel szabadult.

1970-ben rendőrségi felügyelet alá helyezték a szintén szélsőbaloldali Haraszti Miklóst és a Pór-per korábbi vádlottját, Dalos Györgyöt.

1972. március 21-én Demszky Gábor és néhány ELTE-s társa vöröskokárdás megemlékezést rendezett a Tanácsköztársaság március 21-ei évfordulójára. Demszkyt és a többieket elkapták, majd kiengedték, Demszky a felfüggesztés után folytathatta egyetemi karrierjét. Az előtte lévő március 15-ei, antikommunista tüntetés két résztvevőjét viszont letöltendőre ítélték.

1972. október 29-én Forgács Imre és Csillag István (szintén az ELTE jogászhallgatói, két későbbi miniszter) beszámoltak a rendőrségnek (vagyis az állambiztonságnak) egy illegális röpiratozásról. A BM „Sokszorosító” fedőnéven csoportdossziét és nyomozást indít. A nyomozásban Csillag, Forgács és annak későbbi felesége, az ELTE jelenlegi docense, Fazekas Marianna is részt vettek. 

1974 júniusában Pór György és felesége kivándorlási kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz.

1975. április 18-án egy állambiztonsági határozat szerint »Pór György, Kőrösi Zsuzsanna és társai ügyében „Összetartók” fedőnéven csoportdossziét« nyitottak. A csoportosulás tagjai között említették Demszky Gábort és Sándor Tibort. Később őket tekintették a társaság új vezetőinek.

1975 – ugyanebben az évben Pór György és felesége kivándorolt. Pór Franciaországban egyetemi állást kapott. Később Amerikában költözött.

1976 elején már Demszkyt és Sándort nevezték a csoport vezetőinek.

1976 augusztusában elhatározták Sándor Tibor lakásának bedrótozását.

1976 november: Demszky akkori felesége [az állambiztonság korábbi ügynöke] találkozik a BM embereivel. Az erről készült jelentés bekerült az »Összetartók« dossziéba.

1977 január: egy jelentés szerint Demszky Gábor bement a BM-hez.

1977 január: az »Összetartók« fn. dossziét lezárták.

Most nézzük azt a jelentést, amely azután készült, hogy Demszky bement a BM-hez. Ez az irat jelent meg a kilencvenes évek végén a Magyar Fórumban – és lett belőle jókora botrány. [Erre és a különböző védekezésekre, hiteltelenítési kísérletekre következő cikkemben visszatérek.]

A lenti cikkben az egész jelentés (és az is, amely az akkori felesége látogatásáról szól) benne van. Most csak néhány részlet:

»Az „Összetartók” […] tagja volt Dr. Demszky Gábor […] Nevezett 1976. decemberében felkereste a BM III/I. Osztály eligazítóját és közölte, hogy egy olyan rendőrtiszttel szeretne beszélni, aki ismeri Pór György és társainak ügyét. Kérését azzal indokolta, hogy el kívánja mondani Pór György tevékenységére vonatkozó információit.

Dr. Demszky Gáborral dr. Végső Gyula r. alezredes elvtárs beszélt. Ennek során dr. Demszky Gábor elmondta, hogy az egyetem befejezése után több munkahelyen /Gondolat Könyvkiadó, XIX. Kerületi Tanács VB Gyámhatóság, SZÖVOSZ/ szeretett volna elhelyezkedni, azonban mindenhonnan elutasították azzal, hogy az egyetemtől, valamint baráti köréről kedvezőtlen véleményeket kaptak.

Ebből ő azt a következtetést volna le, hogy a BM szervek az 1972. márciusi zavargások során tanúsított magatartása, valamint Pór Györgyhöz fűződő viszonya miatt személyét »nem kívánatos«-nak tartják. Elmondta tovább, ezt a beszélgetést azért kérte, hogy őszintén elmondja mindazt, amit Pór Györgyről, tevékenységéről korábban, illetve jelenleg tud, valamint szeretné tisztázni a saját szerepét. Kérte, ne akadályozzuk tovább abban, hogy számára kedvező munkahelyen elhelyezkedjen.

[Törölve egy rész.] Hozzátette, hogy a fentieken túl jelenlegi baráti, ismeretségi köréről azonban nem kíván beszélni.

Dr. Végső Gyula r. alezredes elvtárs kérdésére, hogy hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy a belügyi szerveket felkeresse és segítséget kérjen, az alábbiakat válaszolta: Feleségének […] el­mondta, hogy nem tud elhelyezkedni, mivel az egyetemről kedvezőtlen tájékoztatást adnak róla. Erre felesége közöl­te vele, hogy nem az egyetem, hanem a BM ad negativ véle­ményt személyéről, Pór György miatt. Arra a kérdésére, hogy ezt honnan tudja felesége elmondta, hogy egy más ügyből ki­folyólag /amelyről nem beszélhet/ leültek vele egy presszó­ban, és ott szóba került az ő, – dr. Demszky Gábor neve is.

Valójában ekkor gondolt arra, hogy felkeresi az illetékes szervet és tisztázza saját szerepét, valamint Pór György­höz való viszonyát.«

A lényeg, hogy a jelentés szerint az állambiztonság fel akarta használni az önként besétáló Demszkyt a bomlasztásra. A jelentésnek folytatása nincs, a dossziét ezután lezárták...

Mit tudunk?

Az állambiztonsági jelentés szerint Demszky. aki nem tudott elhelyezkedni. a felesége tanácsára – aki a BM ügynöke volt korábban – felkereste a szervet. A jelentés szerint azt mondta, őszintén akart beszélni Pór Györgyről, és azt kérte, ne akadályozzák az elhelyezkedésében. Az állambiztonság részéről az irat szerint egy bizonyos Végső Gyula beszélgetett el Demszkyvel. Eszerint a tervük az volt, hogy ha lehet, beszervezik Demszkyt és ezzel elérik a csoport szétbomlasztását.

Ahogyan megírtam, Végső neve már Pór Györggyel kapcsolatban is felmerült, neki írta a börtönben azt az önvallomás-szerű irományt, amelyben elhatárolódott Lukács Györgytől. De azt is tudjuk, hogy Végső volt Haraszti Miklós kihallgatója is.

„Dr. Végső őrnagy – valóban így hívták – elképesztő türelemmel tette fel a kérdéseit; nem válaszoltam és semmit sem írtam alá. Megmondtam, hogy szabadon bocsátásomig tartó éhségsztrájkba kezdek, ha átminősítenek letartóztatottá.”

Ez a Végső Gyula az ÁBTL rendszerében »őrnagyként« és »ügyészként« szerepel. [Ha ő az.]

Ehhez képest Végső letagadta, hogy találkozott volna Demszkyvel. Amikor az akkor liberális Magyar Hírlap Demszky Gábor védelmében (a cikk üzenete szerint az irat hamis, Végső nem is ismerte az akkori főpolgármestert) megkereste a volt állambiztonsági tisztet, az szemrebbenés nélkül letagadta:

»csak a képernyőről is­merem Demszky Gábort, ha a munkám során találkoztam volna vele, akkor emlékeznék rá«.

Hozzátette: nem azon a területen dolgozott, ahol az együttműködésre jelentkező személyeket meghallgatták, és a Pór-ügyről is csak hallomásból értesült, nem foglalkozott vele. Ahhoz képest neki írta a lukácsista feljegyzést…

Szóval ez a Végső Gyula egyszerűen hazudott. Mert a szakmai szabályok szerint nem kellett volna mondania semmit. Már az is furcsa, hogy a Magyar Hírlap pár óra alatt meg tudta keresni. És a később bemutatott cikkemből az is kiderül, hogy Demszkyék is hazudoztak és csúsztattak 1999-ben, egyre több mindent elismerve az iratról.

Olvassák el a teljes cikket, ebből minden szépen összeáll:”

Fotó: Mező Gábor, Faceboook