Először nézzük nyugodtan végig az alábbi képeket – előítéletek nélkül, teljes harmóniában

Vannak "földhözragadt" dolgok, melyekben földhözragadtnak kell lennünk. Az öltözködés elsősorban legyen célszerű, legyen egészséges, legyen tiszta, legyen kényelmes és csak ezután következnek a magasabb szempontok. Például. A közvélekedés szerint a konzervatívnak nevezett férfi öltözék az öltöny. Pedig volna egy földhözragadt szempont is: az ember bőre lassan, de folyamatosan anyagcserét folytat. Viszont az öltöny - nyakkendővel és mandzsettagombbal súlyosbítva - légmentesen elzárja a testfelületet a levegőtől. A következmény csuromvizes izzadás lesz - jobbik esetben. Rosszabb esetben a szerencsétlen hímnemű már nem is izzad, mert bőre elszokik a levegőtől, a salakanyagok nem tudnak elpárologni. Következmény: jönnek a betegségek. Sokan már az ezüstkor beállta előtt megismerkednek az orvosi rendelők nyomasztó világával. ("Előnye" is van ám: gyógyszergyáraink pár tonnával többet termelve hozzájárulnak a kiemelkedő GDP-hez.) Bezzeg a nők szellős öltözéke ellen nincs kifogás (legalábbis ahol Mohammed követői még nem özönlötték el az országot). Bizonyára nem véletlen, hogy tovább élnek, mint a férfiak. Mellesleg azóta ugrott meg annyira a nők várható életkorának (eleve meglévő) többlete, amióta megszabadultak a fűzőtől, meg a zuhatagnyi ruhahegyektől. Ha a férfiaknak fontos az ünnepi öltözetet megkülönböztetni a hétköznapi viselettől, akkor az egyenöltöny helyett az egyszerű és szellős fehér ing is megjárja. A vakítóan fehér ingre még lehet varrni/pingálni valamilyen hagyományos díszítést is. Ez eredetileg nem öncélú díszítmény, hanem mélyértelmű ősi magyar szimbólumrendszer rejtőzik benne, melynek ismeretét jó volna az iskolában is tanítani.

A JÓ - ROSSZ szembeállítása mellett beszélhetünk az ÜNNEPI - KÖZNAPI szembeállításról is. (Az "ünnepi" persze magasabb rendű, de a "köznapi" nem elmarasztaló értelmű.) Jogos törekvés, hogy az ünnep és a hétköznap szembeállítása olyan "földhözragadt", de mellőzhetetlen dolgokban is kifejeződjék, mint az étkezés valamint az öltözködés. A hétköznapnál magasabb rendű az ünnep, viszont ritkább. Ezért a mindennapos ünnepi viselet, vagy ünnepi asztal nem indokolt. Sőt, inkább csak elszürkíti az ünnep tartalmát. A jobboldali szellemiség tükröződhet az öltözékben, de mára minden fejre állt. Vegyük észre, legtöbben már csak az öltözéket, a külsőséget látják, a lényegről a szellemiségről már csak homályos foszlányok maradtak.

Hol húzódik a határ jobb- és baloldal között? A kulcsszó: a MINŐSÉG. Pl.: - JÓ vagy ROSSZ, - magas- vagy alacsonyrendű, - szent vagy profán, - tudás vagy tudatlanság, - emelkedett és közönséges, - igényes vagy igénytelen, - rendezett vagy kaotikus stb. A JOBBOLDALi képes ezeket megkülönböztetni. Nagyon jól tudja, hogy az utóbbiak is léteznek a világunkban, de az előbbieket érvényesíti az utóbbiak rovására. A BALOLDALi nem képes az ilyen minőségek megkülönböztetésre, vagy hallani sem akar róla. Fő jelszava az EGYENLŐSÉG, amit több, mint kétszáz éve a legfőbb jónak állítanak be, holott igazi jelentése a minőségi szintek tagadása. A szegények, elesettek melletti kiállás - mint baloldali érték - csak retorika, a valódi cél a gyűlölet szítása, a lázítás minden ellen, ami magasrendű. A "baloldali értékek" fogalma eleve önellentmondás. Nincsenek "baloldali értékek", hiszen a baloldal lényege épp az értékek tagadása.

És még mondja valaki, hogy nem sikeres a liberális agymosás. Végigolvasva a hsz-eket a legtöbb ember díjazza a trehány, igénytelen szedett- vedett megjelenést. Sőt védelmezi és azt szólja le, aki az öltözködésben is a harmóniát, eleganciát, tiszta külsőt preferálná. Félő, hogy ez a laza szabadosság egy-két évtizeden belül sok más területen is teret nyer. Úgy tűnik csak lassítás, de feltartóztatás nem lehet. Túl vagyunk a felezőponton. Sajnos.