Adventi imádság I.

„Nagy bajunk van nekünk ezzel az emberi idővel. Azzal, hogy egy nap csak 24 óra, hogy a szombat-vasárnap mindig késik, hogy vagy hirtelen szakad nyakunkba az ünnep felkészületlenül, vagy meg alig akar végre eljönni, aztán meg véget érni. „Adventus” azt jelenti, megérkezés. Segíts minket, Urunk Istenünk, megérkezni az adventi időbe. Abba a várakozásba, mely nem mindent el akar intézni, még mielőtt megjön a várva-várt, vagy nem várt ünnep, hanem segíts megérkezni a termékeny csendbe, a lelkünk belső világába, arra az útra, amely Hozzád visz.

Segíts másként élni, az időt másként tervezni ebben az adventben, mint ahogyan ezt megszoktuk a hétköznapokban.

Segíts időt adni magunknak arra, hogy felálljunk a munka mellől, arra, hogy leüljünk a másik ember mellé, hogy kiengedjük a kezünkből a kevésbé fontos tennivalókat, hogy összekulcsoljuk a kezünket imádságra, magunkért, a társunkért, a gyermekünkért, a szüleinkért, az egyházért, a hazánkért. Minden emberért, akinek a mi imádságunkra, a mi figyelmünkre, a mi szeretetünkre van szüksége. Adj nekünk adventben minőségi időket, napokat, órákat, perceket, hogy mire eljön az ünnep, ünneplőbe öltözzön a lelkünk.

Ámen.

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/...”

Fotó: UWE ANSPACH / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP