Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot; ha a céget birtokló személynek nincs pénze, akkor az alkalmazottainak sincs. Ha a fehér tulajdonostól megvonjuk az egyetlen bevételi forrását, képtelen lesz kifizetni az esetlegesen fekete alkalmazottat is. Egyébként mi van abban az esetben, ha a cég tulajdonosi lapján egy házaspár neve szerepel, amelynek az egyik tagja fekete, a másik pedig, igen, fehér? Ezen kivitelezhetetlen logikai bukfenceket tartalmazó példákat még napestig lehetne sorolni, a kérdés minden esetben adott: hogyan teljesítsük a felhívást?
Be kell vallanom, engem rettenetesen felháborít ez az ötlet, sőt, igazából talán nem is az idea maga, hanem az azt övező hatalmas néma csend. Miért nem hallom a hangját a jogvédőknek, a különböző emberi jogi szervezetek önkéntes ügyvédeinek, az Instagramon jóemberkedő gazdag nyugati színésznőknek, a rasszizmus és diszkrimináció ellen küzdő Social Justice Warrioroknak, amikor egyesek deklaráltan listáznának üzleteket pusztán a tulajdonos bőrszíne alapján? El tudjuk képzelni, hogy mi történne itt, ha a fehérek álltak volna elő hasonló ötlettel?
Hiszen azt leszámítva, hogy a felvetés nevetséges, érthetetlen és kivitelezhetetlen, mondjuk ki nyíltan – rasszista is.”