Amit láttunk, arra semmilyen kritika nem készíthetett volna fel.
„Megnéztük a Titane című francia botrányfilmet, ami elnyerte az Arany Pálmát. Megtettük ezt Önökért, hogy véletlenül se költsenek rá pénzt, vagy töltsenek vele időt. Nem mintha a Kontra olvasóiról azt feltételeznénk, hogy ilyen marhaságokkal töltenék idejüket, de ezúttal kivételesen mérgező, audiovizuális dögkút-származékról vagyunk kénytelenek beszámolni. Ön lehetőleg véletlenül se nézze meg, mi is megbántuk!
Filmkritikát – vagy ha jobban tetszik, beszámolót – írni hálás feladat. Egészen addig, míg nincsenek meg azok az szakmai-esztétikai szempontok, amelyek az úgynevezett valódi kritikusokat arra kötelezik, hogy a kérgesre száradt kutyaszarról is szoborként értekezzenek.
Nekünk, egyszerű rezsimpropagandistáknak megvan az a szabadságunk, hogy kijelentsük: ha valami értékelhetetlen hulladéknak tűnik, az nem azért van, mert nem értünk hozzá, hanem mert így gondoljuk és kész.
NÉZZE MEG, AKINEK KÉT ANYJA VAGY, DE INKÁBB AZ SE.
Mikor szóba került szerkesztőségi értekezleten, hogy bizony ez a film figyelmet és beszámolót érdemel, úgy döntöttünk, távol tartjuk magunkat mindenféle beszámolótól, kritikától, reakciótól. Közben érkezett a hír, hogy Arany Pálma díjat is nyert, ebből azért már gyanús volt, hogy istentelen szemét lesz, de amit láttunk, arra semmilyen kritika nem készíthetett volna fel.”
Nyitókép: Facebook
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Bryan E. Leib a közösségi oldalán üzent a magyaroknak.
A miniszter szerint jobban sikerült a műsor, mint ahogy hitte. Azt mondta benne, amit gondol.
