Egy kisfiús, ártatlan, huncut mosoly

Hol van már az a kisfiús mosoly. Egy roncs néz velünk szembe. Tíz évet öregedett, fáradság és félelem látszik az arcán. Nem tud aludni, mert nem tudhatja, hogy másnap reggel milyen hangfelvétel kerül ki a "fővárosi jutalékos rendszerről" a világhálóra. Áprilisig a baloldalnak még szüksége van rá, infúzión tartják. Azután dobják. Ezt ő is tudja. Nehéz lehet ezzel a tudattal élni.

Ő az a sliffentyű fajta, aki a naiv kisfiús mosolyával mindig meg tudja szerezni valakinek (valakiknek) a bizalmát, és el tudja hitetni, hogy a szerénysége mögött tehetség lakozik. Talán alapjában véve nem is rosszindulatú ember. Ezért bizalmat kap, hogy eggyel magasabb pozícióba kerüljön, mint amit éppen betölt, hogy ki tudja bontakoztatni a vélt tehetségét. De nagyon ügyel arra, mielőtt bizonyítania kell róla, hogy rátermett az adott posztra tovább léphessen, és az új pozícióban ismét a jövő kibontakozó tehetsége lehessen, mindaddig amíg ott is nem jön el az ideje, hogy most már bizonyítani sem ártana. Ekkor megint egyet tovább lép, és ismét időt nyer. Mivel tisztában van vele, hogy bizonyítani soha sem tud, nagyon ügyel arra, hogy mindig a bizalmába fogadja egy-egy valódi befolyással bíró döntéshozó. Ők viszont azért szeretik, mert bármit a szájába adhatnak, bármilyen balhét el tudnak vele vitetetni, és naivitásának köszönhetően többe nem kerül nekik,minthogy egy új pozícióba tegyék bábnak.

Mindig hazudik, de utána mindig korrigál egy másik füllentéssel. Olyan aranyos.

A számvetés, az összegzés, a tanulságok levonásának ideje is itt van: alkalmatlan, nincs olyan kicsiny település, aminek a megfelelő vezetésére képes lenne (egyfős település sem).