Soha nem írtam rendelésre, soha nem álcáztam mások véleményét a magaménak

„Mai közéletünk – így a honi újságírás – egyik legbődületesebb hazugsága, hogy a függetlenséget erénynek, míg az elkötelezettséget jellemhibának láttatja.

Holott az elemi logika szerint, aki eltitkolja szimpátiáját, nem jeleníti meg az életében, nem vall színt, ha megkérdezik, vagy csak egyszerűen rossz emberi tulajdonságai miatt nem akar, nem tud választani a kínálatból, nyilvánvalóan őszintétlenebb alapállású, mint akiről mindenki tudja, hogy az, akinek látszik. 

Én elsősorban

1. magyar
2. kormánypárti

legkevésbé 

1. központilag irányítható
2. idióta szakmai regulák előtt magamat haptákba vágó

újságíró vagyok. 

Az első kettőt tudja rólam mindenki, emiatt a két apróság miatt is gyűlölnek annyira azok, akiknek kevesebb jutott magyarságból, önmaguk vállalásából. A másik kettőt meg én tudom magamról, soha nem írtam rendelésre, soha nem álcáztam mások véleményét a magaménak. SOHA nem fordult elő ilyen. Ha valaki parancsba adná, hogy mit írjak, ha kényszerítene erre, azonnal felmondanék. 

Jellemző a jobboldali sajtóra egyébként, hogy ilyet soha, egyetlen munkehelyi vezetőm sem kért tőlem. Miért is kért volna? Megírtam én önként, hiszen a helyemen voltam. Mindig olyan sajtóműhelyben dolgoztam, amelynek az értékrendszerével azonosulni tudtam, így könnyű dolgom volt hitelesség ügyében - soha nem kellett taktikázni, patikamérlegen adagolni a szavakat. A saját egyéniségemhez, világnézetemhez kerestem munkahelyet, és nem fordítva. A túloldalon nem jártam egyetlen percig sem.”

Nyitókép: Facebook