Az EU most őrli fel a saját értékeit

„De a Lengyelország keleti részéről érkező, bénító képsorok elterelik a figyelmet. Aljakszandr Lukasenka, a fehérorosz diktátor férfi, női, és más nemű migránsokat űz az EU határához – Lengyelország pedig úgy áll ott, mint egy lökhárító. A kormány felhúzta a szögesdrótot, kihozta a vízágyúkat, katonák tízezrei és a határőrök pedig könnygázzal lövöldöznek ott. A férfi, női és más nemű újságírókat és a segélyszervezeteket a PiS kitiltotta a határ környékéről.

A parlament emellett legalizálta a visszatoloncolásokat is. A határvédők egyszerűen visszaküldhetik a fehérorosz földre azokat a menekülteket, akik átjutottak az erődítményen. A helyszínen tartózkodó hivatalnokok azok, akik ténylegesen eldöntik, ki adhat be menedékkérelmet. Ez sérti az uniós jogot és az Emberi Jogok Európai Egyezményét is.

Lengyelország tehát nem csak az európai demokrácia, hanem az egész európai menedékjog alapelveit is megsérti. Csakhogy ez Brüsszelben most senkit sem érdekel. A 2015-ös úgynevezett menekültválság óta mindenki fél a dühödt, férfi, női és más nemű választóktól, a férfi, női és más nemű migránsok felvétele pedig az egész kontinensen népszerűtlen – mit sem számít, milyen okokból menekülnek. A didergő, szomjazó emberekhez, akik a szögesdrót és Lukasenka katonái között ragadtak, csak néhány segélyszervezet hajol oda, más nem.

Az Európai Bizottság ebben a helyzetben csak visszafogott kifogásokat emel. Pedig Ursula von der Leyen máshogy is tud beszélni. Amikor nyáron a magyar autokrata, Orbán Viktor egy diszkriminatív anti-LMBT-törvényt adott ki, egyértelműen fogalmazott: ez szégyen. De a visszatoloncolások nem zavarják.”

Fotó: Maxim GUCHEK / BELTA / AFP