Az EU kettős fenyegetése

„Azzal, ahogy a saját népével bánt, Lukasenka már megmutatta, hogy számára semmit sem ér az emberek élete és egészsége. Ha az EU által bevezetett szankciók miatti bosszúvágyból van egyáltalán bármilyen terve, az azon alapszik, hogy olyan helyzetbe kell hoznia az európaiakat, amiből nem jöhetnek ki arcvesztés nélkül. Ha megnyitják a határokat, akkor engednek neki – amit a Kreml példájából kiindulva csak a további eszkalációra való felhívásként értékelne. Az emberek szenvedése nem érne véget a határon, hanem csak fokozódna.

De ha az EU végignézi, ahogy a külső határától néhány méterre, az egyik tagállama határőrségének szeme láttára megfagynak vagy végkimerülésükben meghalnak az emberek, az bizony lerontja a hírnevét. Nem véletlen, hogy az orosz propaganda is erre koncentrál, amióta néhány napja foglalkozni kezdett a témával. Így tehát diszkriminálódna az EU emberi jogok melletti fellépése Oroszországban, Belaruszban és más országokban.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lengyel kormány belemegy a lukasenkai logikába, és a határvédelemből elsősorban katonai kérdést csinál, miközben elhanyagolja a humanitárius szempontokat. Minden energiát arra kellene fordítani, hogy olyan módokat találjunk, amikkel lehetőleg sok migránst kimenthetünk abból a csapdából, ahová Lukasenka zárta őket, de úgy, hogy közben nem játsszuk a játékát. Ha odafigyelünk az elmúlt napok kölcsönös szolidaritási vallomásaira, láthatjuk, hogy Varsó és Brüsszel között most is vannak törésvonalak, amik a jogállamisági vita mellett bármikor tovább hasadhatnak. Az EU kettős keleti szakítópróbája még csak most kezdődik igazán.”

Fotó: EyePress News / EyePress via AFP