És közben ne legyek dühös?? Hát baromi dühös vagyok.
„Ma pont írt rólam valaki egy egyházi lapban, hogy az a baj velem, hogy dühös vagyok és felesleges volt követ dobnom a katolikus egyház állóvízébe, mert úgy sem érek el ezzel semmit. Na, hát eddig is volt okom arra, hogy mérges legyek, de most aztán tényleg nagyon felhúztam magam. Hogy miért?
A 42. áldozat egy olyan elkövetőről beszélt, akiről kb. 2 hónappal ezelőtt egy másik áldozat is mesélt nekem. Az illető szerzetespap tanár egyrészt verbális agresszor, aki a rendi gimnáziumban rendszeresen megszégyenítette, verbálisan bántalmazta, megalázta a diákokat. Ordított velük, mint egy eszelős őrült. Egyeseket pedig azzal alázott meg, hogy az egész osztály előtt járatta le őket, vagy elkülönített egyeseket a többiektől, külön ültetve őket a szégyenpadba és senkinek nem szabadott beszélgetnie velük. A többi gyerek persze annak örült, hogy nem ő ül a megszégyenítettek padjában.
De ugyanez az elkövető cserkészvezetőként rendszeresen táboroztatta a gyerekeket. Nem a saját sátrában, hanem a gyerekek (14 év alattiak) sátorában aludt. 6 serdülő fiúcskával összezárva hosszú éjszakákra. És reggelre több gyerek úgy ébredt, hogy a testüket az éj leple alatt a saját testére húzta. Máskor pedig nagyon fura abberrált dolgokat kért tőlük, pl. azt, hogy tegyék a fejüket a pocakjára és úgy meséljenek el neki bizonyos történeteket. Pl. feleljenek arra a kérdésre, hogy vajon elkövették-e az önkielégítés bűnét? Én két áldozattal találkoztam eddig, de az egyik jogász ismerősöm más áldozatokról is hallott, akik próbáltak valamit tenni ellene. Csakhogy jogilag nem volt megfogható a dolog. Viszont ebben az évben júniusban Urfi Péter hírül adta, hogy a rend ezt a férfit eltiltotta a »kiskorúakkal való érintkezéstől.« És ennyi. És kész.
És engem most igen, szétcsesz az ideg. Mert arra gondolok, hogy ez az ember még mindig pap! Még mindig a kezében tartja vasárnaponként az Úr testét, miséz és gyóntat!!! És vajon az abberrált dolgait is folytatja közben? Milyen extra dolgot kér a gyónóitól? És ha valaki betöltötte a 18 évet, azt már nyugodtan lehet lelkileg terrorizálni, mindenféle szexuálisan abberrált dologba belekényszeríteni? Bántalmazni? És majd ez a pap odaáll az oltár mellé és arról prédikál, amit Jézus mondott, hogy "engedjétek hozzám a gyerekeket!" Vagy majd arról fog beszélni, hogy aki szexuális bűnt követ el, az a pokolra jut? Vagy miről akar hitelesen tanítani? És közben ne legyek dühös?? Hát baromi dühös vagyok. Mert a szép szólamok mögött a nagy semmit látom, a megrendezett színjátékot és a kirakatpolitikát.
Tényleg csak arra telik, hogy ilyen ócska megrendelt cikkekkel ellenem kampányoljatok? Miért nem ezekkel a bűnözőkkel foglalkoztok? Miért nem az ő mocskos dolgaikról írtok cikkeket? Mikor fogjátok ezt végre megtenni? Mikor fogjátok számonkérni a püspökök eltussolását és szándékos passzivitását? Mire vártok még???”
Fotó: Facebook/Perintfalvi Rita
Az ügy nagy port kavart az Egyesült Királyságban, és reflektorfénybe helyezte a gyermekvédelmi szolgálatok felelősségét is a politikai korrektség tükrében.
A stabil értékrend, a közösség és a személyesség legalább olyan fontos szemponttá vált az iskolaválasztásban, mint maga az oktatás. Milyen kihívásokkal kell a pedagógusoknak megbirkózniuk, és miben más ez, mint tíz-húsz éve?
Mi az előző tizenhat év egyházpolitikájának mérlege, és milyen örökséggel kellett a 2010 utáni Orbán-kormányoknak megküzdeniük? Összeállításunkban az érintetteket is megkérdeztük.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A politikus hangsúlyozta, hogy egyébként híve a hatalom korlátozásának, de azt is rögzítette, hogy nem csupán politikai hatalom van.
Visszaadott érdemrendek, kemény szavak: egymásnak feszült a lengyel és az ukrán vezetés, miután Volodimir Zelenszkij olyan ukrán partizánokat méltatott, akik lengyeleket mészároltak le a második világháború idején.
