Nem akarunk újabb pártállamot

Kövérnek teljesen igaza van és nagyon diplomatikusan fogalmazott .. Az azóta eltelt időben az ellenzék tevékenysége csak megerősít abban hogy az ezeréves hazánkat és több ezer éves nemzetünket simán beledobalnák az EU turmixgepbe ahol a németeket franciákat hollandokat belgákat már sikerült apróra darálni..

...".jobb helyeken"....remélem oda utazol...szószátyár eltartott és ott is maradsz örökre ...pfuj...

Szerintem Kövér szövegéből ez a lényeg: "Az újszerű küzdelem minden területre kiterjed, különösképpen a tudatipar – az oktatás, kultúra és média – területére, hiszen a XXI. században az egyes érdekcsoport által politikai alávetésre és gazdasági kifosztásra szánt Európában nem a terület, hanem a tudat megszállása az elsődleges cél." Ezt én teszem hozzá: honnan tudhatjuk, hogy mennyire van megszállva a tudatunk? Hogy amit gondolunk, és amiről meg vagyunk győződve, hogy a gondolataink a sajátjaink, azt nem csak visszhangozzuk? Pl a Mátrix ennek a nagy filmje. Csakhogy a Mátrixban a felébredt Neót nem a saját gondolatai várják, hanem egy másik, hasonlóan zárt és kidolgozott paradigmarendszer, amit Morpheus kínál fel és Neó azt lenyeli és a kritika bárféle lehetősége nélkül el is fogadja. És ő most már helyesen látja a világot. De miért is? Mert elfogadja azt, hogy Morpheus és a zioniak helyesen látják a világot. Mert egyébként a paradigmájuk működik is, csakhogy a mátrixos paradigma is működött, amíg benne volt. A Mátrix, mint film is így működik: már azelőtt válaszol, mielőtt a kérdéseket bárki feltenné. Biztos vagyok benne, hogy az ún véleményvezérek is előbb kaptak válaszokat, mint ahogyan feltették volna a kérdéseiket.És ők, mint véleményvezérek, olyan társadalomnak közvetítik a marha nagy igazságokat, amelyik szintén nem kérdez. És a társadalom máris választ kap azokra a kérdéseire, amiket fel sem tett. Ez a felvilágosodás. Így megy ez. Nyilván ezzel nincs is különösebben nagy baj, csak akkor, amikor a vak vezet világtalant és mindkettő a gödörbe esik. És nem igazán tudhatjuk, hogy ez mikor következik be. Kicsit nyomasztó (jó, azért nem leszek tőle depressziós, de mégis jó tudni), hogy a világképünk, minden, amit gondolunk, mennyire mélyen determinált. Azt gondoljuk, hogy a véleményünk a saját egyéni megélésünk, és nem is vagyunk tisztában vele, mennyire vagyunk hatás alatt.

Felér egy beismerő vallomással a széllelbélelt kotkodácsolása. Magukra ismertek.