Muciológiáról szakszerűen

„Sokkal pontosabb képet kapunk a muciológiáról, ha komolyabb figyelmet fordítunk annak művelőjére, mint magára a tudományterületre!

Hősünk általában jó családból származik, és bár különösebb affinitást egyetlen komoly tudományhoz sem mutatott, szüleinek, egészen pontosan a kapcsolatrendszerüknek hála már egészen kisgyermekkorában eldőlt, hogy a muciológiát bizony nem középiskolás fokon fogja művelni. A reáliák túl bonyolultak, orvosin mégiscsak hullákat kell boncolgatni, a műszaki pedig már-már kétkezi munkának számít. Így maradt a tudományok királynője(?), a muciológia. 

A muciológiára naivan azt mondhatnánk, hogy a társadalomtudományok összessége. Pedig a muciológia első törvénye az, hogy a muciológia csakis valaminek a hiánytüneteként jöhet létre. Nagyon fontos, hogy a muciológia tudománya(?) sosem a megoldás igényével lép fel, így muciológiai törvényeket, életigazságokat sosem alkothatunk tényleges valójukban.

A muciológiának is vannak ugyan törvényei (lásd korábban, illetve ezekre még később visszatérünk), de a muciológia alapvetően vizsgál. Nagyon fontos, hogy a muciológus az adott problémát mindig az önmaga iránti végtelen empátiával és pátosszal vizsgálja. Ezenkívül az is fontos, hogy az adott vizsgálat konklúziójaként levont és nagy műgonddal publikált értekezése sose jelentsen többet annál, minthogy nagy mennyiségű és testhőmérsékletű (ez a legtöbb muciológusnál a Nap függvénye) levegő távozzon a muciológus szájából.”

Fotó: FANATIC STUDIO / SCIENCE PHOTO L / FST / Science Photo Library via AFP