Hajszárítóval a jéghegy ellen, avagy miért nagy átverés a nettó nulla kibocsátás?

„A nettó nulla kibocsátás, avagy karbonsemlegesség napjaink egyik legdivatosabb környezetvédelmi kifejezése, amelynek lényege, hogy valamilyen társadalmi-gazdasági egység – egy város, ország, cég, miegymás – épp annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, mint amennyit valamilyen formában elnyel, megköt. Ami szép gondolat, de érdemes óvatosan bánni a belőle fakadó koncepciókkal, ahogy arra a Millennium Alliance for Humanity and the Biosphere (MAHB) környezetvédő tudományos kollektíva is felhívja rá a figyelmet.

Ilyen szépnek tűnő fogalmak például a nettó nulla kibocsátás vagy a kibocsátás-ellentételezési rendszer, a jelenleg Glasgow-ban zajló klímacsúcs, a COP26 legforróbb témája, amely – ahogy Greta Thunberg, a világ egyik legismertebb klímaaktivistája is kifejtette a zöldrefestés kényelmes formájaként értelmezhető.

A nettó nulla kibocsátás ugyanis nem egyenlő a nem-kibocsátással, a kibocsátott üvegházhatású gázok kompenzálásával pedig nem nehéz trükközni. A beszámított kibocsátás megtakarításra vagy ellentételezésre hivatkozva a szennyezők tovább szennyezhetnek, immáron zöld köntösben.

E megoldások jók ellenben arra, hogy a nagy kibocsátók ugyanúgy folytassák profitábilis, ugyanakkor környezetszennyező tevékenységüket, mint korábban, miközben homályos kompenzációs tevékenységekre hivatkozhatnak, melyekkel elvileg ellentételezik az okozott károkat. Ahogy Sara Shaw, a Föld Barátai tanulmányának társszerzője elmondta,

»a természeten alapuló megoldások egy rossz ötlet elfogadható terminológiába és gyönyörű elképzelésekbe öltöztetve – egy báránybőrbe bújt farkas. A kifejezés jól hangzik, de oly tág és homályos, hogy bármit jelenthet – valódi megoldásoktól, mint az ökológiai rendszerek helyreállítása az őslakosokkal együttműködve olyan káros tevékenységekig, mint a monokultúrás faültetvények létrehozása. (…) A cégeknek a forrásoknál kell csökkenteniük a karbonkibocsátásukat, nem zöldrefestő és kihelyező tevékenységek után kutatni.«

A természeten alapuló megoldások alkalmazása extrém esetekben olyan abszurditásokhoz vezethet, mint a felárért tankolható karbonsemleges üzemanyag (!), aminek a tankolásával a promóanyag szerint az egyszeri autós hozzájárulhat a klíma megóvásához. Valójában azonban csak a cég – esetünkben a Shell olajvállalat – imidzsének javításához, végső soron a profitabilitásához járul hozzá a kampány, no meg talán az egyszeri autós lelkiismeretének javításához.”