Eo ipso hazaffyak

„»A miniszterelnök jelölt választás keltette hangzavarban elsikkadt egy ennél sokkal fontosabb történet: megszületett a hazafias ellenzék« – ezt a kijelentést Csizmadia Ervin politikai elemző, a Méltányosság Politikai Elemző Központ vezetője tette. Én azonban ezt a revelatívnak szánt felfedezést elkeserítőnek tartom. Ez ugyanis nem is burkoltan azt jelenti, hogy az ő szemében az ellenzék mindezidáig nem volt hazafias, mivel a baloldali és liberális pártok és szavazóik eredendően nem lehetnek hazafiak. Most azonban, hogy egy hangsúlyosan jobboldali, konzervatív, mélyen vallásos, keresztény ember lett az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje, Csizmadia szerint ő rányomja a hazafiasság pecsétjét az ellenzékre. Pedig Csizmadia Ervin nem a magyarországi szélsőjobboldallal, hanem egyértelműen a mérsékelt jobboldallal rokonszenvező elemző. Véleményei – bár gyakran nem értek ezekkel egyet – mindig megmaradnak a megfontolt, civilizált, vitaképes keretek között.

A minap kifejtett álláspontjából azonban nem vonhatunk le más következtetést, minthogy – Csizmadia szerint – azt, ki a hazafi, nem a választásai, döntései, cselekedetei határozzák meg, hanem a címkeként magára biggyesztett politikai identitása. Az önmagukat jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak nevezők eo ipso hazafik, a baloldaliak és liberálisok viszont eo ipso nem azok.

Ezek szerint hazafi volt a »vad geszti bolond« Tisza István, aki még akkor is folytatta a háborús uszítást, amikor már mindenki szembesült a hatalmas veszteségekkel és a biztos vereséggel, de nem volt hazafi Jászi Oszkár, aki kezdetektől óvni próbálta a nemzetet a háborúban való részvételtől vagy a földbirtokait a parasztság körében szétosztó, pacifista Károlyi Mihály.”

Fotó: MTI/Kallos Bea