Földi Istvánnál pitiánerebb, ócskább tolvajt senki nem ismer a környékén, az a típus, „aki egy sós kifliért az anyját is”.
„Néhány nappal ezelőtt nagy, rendszerváltó tüntetést tartott a Jobbik Mátészalkán. Rengetegen voltak jelen. Nyolcvannégy (84) fő. Ebből nyolc (8) »politikus«, például a legó-Jágó, a fröccsöntött Lenin-fiú Jakab, meg a rá vigyázó baromarcúak ketten, továbbá négy »újságíró”, valamint hét rendőr, vagyis hatvanhárom (63) »rendszerváltó« tüntetett a rendszerváltásért, ami elég tekintélyes mennyiségű ember, ha belekalkuláljuk, hogy a jobbikos tömegrendezvény egyik főszereplője Földi István volt, a térség összellenzéki (amúgy persze jobbikos) képviselőjelöltje.
Rumcájsz kiflicsücsökkel
A Földi úgy készült, hogy egyszer egy kisgyerek megtalálta a jičíni erdőben Rumcájsz szakállát és bevitte a hivatalba. Ott nézegették egy darabig, de mert nem tudtak vele mit kezdeni, elvitték ugyanabba a laboratóriumba, ahol a mesterséges húst állítják elő, ott pedig a szakáll köré növesztettek valamit. Ez lett a Földi. Szegény úgy néz ki, mint egy imbecil tálib, akiről leszerelték a robbanó mellényt, és egy jó nagy s…ggberúgással bezavarták a falusi vasútállomásra, hogy ott ijesztgesse a népet. No, ez a Földi azóta odalopakodik az emberek háta mögé, és elkiáltja magát, hogy »húúúú!«, mire van, aki ijedtében fölpofozza, más meg megfordul, »ja, ez a szegény hülye Földi!«, és kezébe nyom egy kiflicsücsköt.
A tálibon kívül talán ezért lett a ragadványneve a »kiflispista«, no meg azért is, mert nála pitiánerebb, ócskább tolvajt senki nem ismer a környékén, az a típus, aki »egy sós kifliért az anyját is«, vagyis »kiflispista«. Ezt a tevékenységét leginkább akkor végezte, amikor Kocsord polgármestere volt, és csak azt lopta haza, ami a keze ügyébe került, nagy valószínűséggel a guriga klotyópapírt is.
És akkor ebbéli ügyeiből nyújtunk most át egy színes kis csokrot a kedves olvasóknak.”
Borítókép: Mátrai Dávid