Az európai politikát a titkosszolgálatok alakítják, nem a választók

„Egy korrupt politikus bukása mindig örömteli. Legyen az jobb- vagy baloldali, ha bebizonyosodik, hogy bűnös, akkor a bilincs kattanása zene a vájtfülűek számára.

Az elmúlt néhány év tapasztalata azonban az, hogy Európában sorra buktak meg vezető politikusok olyan ügyekben, amelyekről a sajtótermékek és a hatóságok megmagyarázhatatlan úton szereztek tudomást.

Robert Fico nem a legnépszerűbb európai politikus a hazafias érzelmű magyarok körében. Ennek ellenére fintorral az arcunkon figyeljük, hogy jelen pillanatban éppen ő van soron a véletlenül előbukkanó bizonyítékokkal tönkretett politikusok sorában. Micsoda véletlen, hogy a szlovák szocialista politikus szintén Brüsszel elképzeléseivel szemben politizál hazájában.

Az említett politikusok közös jellemzője, hogy ellenzik a bevándorlást, és így vagy úgy, szövetségesei voltak Orbán Viktornak és a Fidesznek. Nem a politikai szerelem hozta össze őket, hanem a szuverenista és hazafias érdek.

Ami még érdekesebbé teszi a jelenséget, hogy a baloldali-liberális politikusokról nagyon ritkán kerülnek elő terhelő bizonyítékok, senki nem hallgatja le őket, nem rögzítik a magánbeszélgetéseiket, nem készül képernyőmentés a messengerüzeneteikről.

Amennyiben ezek hiányában is nyilvánosságra kerülnek korrupciós ügyeik, azokat varázslatos módon a »független« sajtó segítségével olyan jól menedzselik, hogy még csak véletlenül se kelljen lemondaniuk, a pártjukat pedig semmilyen kár ne érje.

Pedig tudvalevő, hogy az új német kancellárnak is komoly korrupciós múltja van, mégis mindenki hallgat. Senki nem kéri számon, nem kerülnek elő kompromittáló felvételek, nem szorítják sarokba.”

Fotó. VLADIMIR SIMICEK / AFP