Az Apokalipszis lovasai III.

„Csehov szerint ha egy puskát kitesznek a színre, annak a darabban el kell sülnie. Orbán a rendszerváltás utáni első miniszterelnök, aki már 2001-ben új fegyvereket vásárolt (a »szenátorokat« beelőző Gripen beszerzéssel), s aki az Európai Bizottság elnökét, Barrosót azonnal támadta, mert nem engedte a nyakló nélküli költekezést, illetve törvények sorát kifogásolta a jegybanktörvénytől az Alaptörvényig. 

A harc, a »kardozás«, sőt a fegyverkezés mindig kitüntetett szerepet játszott Orbán stratégiájában, aki a fegyverkezésről mindig több bőrt akart lenyúzni. Az első, hogy – Trumppal ápolt viszonya érdekében – eleget akart tenni a NATO tagországoktól elvárt (hazánk által eddig nem teljesített) kötelezettségnek, hogy fokozatosan emelve a kiadások összegét a GDP 2 százalékának megfelelő summát költünk honvédelemre. A második bőr az volt, hogy a fegyverek túlnyomó többségét a németektől szerezzük be, a páncélosok, a tüzérségi eszközök, a csapatszállítók megrendelésével orvosolni lehetett Merkel rosszallását Orbán néppárti egységet romboló magatartása miatt, sőt az erre kijelölt Orbán (politikai) családtag még arra is megbízást kapott, hogy németekkel közösen gyártóbázist hozzon létre Magyarországon.

A képlékeny nemzetközi helyzetben a világot sújtó Covid és a következmények mérséklése miatti leállások (lock down) gazdasági, pénzügyi, politikai kínjai kiélezték az Unió közös pénzein élősködő, ám az európai értékeket semmibe vevő két ország: Magyarország és Lengyelország, valamint az európai befizető országok, az Európai Unió magországai közötti ellentéteket. Minthogy az Unió számára a renitensek megfékezésére rendelkezésre álló eszközök ereje csekély, ezért az egyetlen lehetséges és igazán fájó intézkedést veszik igénybe: az uniós kifizetések halasztását, alaposabb vizsgálatot, a válság utáni »Helyreállítási és ellenállóképességi eszköz«, a közös új alap pénzeszközeinek igénybevételéhez szükséges nemzeti tervek elfogadásának halasztását.

A Covid elleni védekezés miatt az Unió felmentést adott a kiegyensúlyozott költségvetés, az alacsony hiány elérése alól, és ezt a magyar kormány igénybe is vette: az államháztartás hiánya ezért a kétszeresére (a GDP 3 százalékáról 6 százalékra) ugrott, így súlyos kilátásokkal fenyeget az Uniótól várt pénzek elmaradása. A magát védtelennek, körkörös védelemre kényszerítettnek láttató Orbán valóban hosszú és csekély reményekkel kecsegtető harcra kényszerülhet az Unió »takarékos« északi országai által fűtött, új vezetésű EU-val. Az Európai Unió belső szerkezete változóban van, kevés lesz ennek a befolyásolásához a »pávatánc«, hiszen Merkel óvatossága már nem fogja vissza az új, szociáldemokraták vezette német kormányt és a saját életéért futó francia elnököt, Macront, aki saját szélsőjobboldali ellenfelének szövetségesét látja Orbánban.

Az Apokalipszis harmadik, fekete lovasa, a pénzhiány miatti »éhhalál«, az elmaradozó európai pénz, az Unióval folytatott harc már a következő hetekben fenyegeti Orbánt – és kérdés, hogy ha veszít (lesznek választások?) tartós marad-e a pénzhiány.”

Fotó: Photo12 via AFP