A tüntetőket lelövik, ugye? – Hollandia és Mark Rutte a gyurcsányi úton

„Nem elég szorgalmas típus, nem elég színes, problémás, mert időnként ki akar menni az utcára? Szalma Gyuri véleménycikke a rotterdami eseményekről, amelyek során ismét bebizonyosodott, hogy az európai elit lenézi saját polgárait. 

A rotterdami rendőrség figyelmeztető lövéseket adott le, miközben az újabb lezárások ellen tüntető tömeget oszlatni kezdték. A holland rendőrség valószínűleg nem volt tisztában azzal, mi is az a figyelmeztető lövés, ugyanis két embert úgy eltaláltak, hogy azóta is kórházban ápolják őket.

Persze lehet, hogy szó sincs félreértésről. Lehet, hogy az Elxurtuk brüsszeli vetítésén valamelyik holland politikus is megjelent, majd a látottak annyira inspirálóan hatottak rá, hogy a magyar rendőrság által 2006 őszén alkalmazott előremutató módszereket Hollandiában is rendszeresítették.

Megengedett és nem megengedett erőszak, európai és az európai értékekkel ellentétes rendőri brutalitás. Így működik az európai lelkiismeret. Az üzenet teljesen érthető: az őshonos lakosságot szabad verni, az ország területére betörő migránsokat nem.

Az erőszakos migránscsoportokat legfeljebb habcsókkal és vattacukorral lehet megdobálni. Feltéve, ha az említett eszközök a halal előírásnak megfelelően készültek, hogy még véletlenül se sértsék az új honfoglalók emberi méltóságát. Tényleg ennyire értéktelenné vált az európai ember a politikai elit szemében? Nem elég szorgalmas típus, nem elég színes, problémás, mert időnként ki akar menni az utcára?

Egyáltalán hogyan jutott el odáig a mintaértékű Hollandia, hogy újra szigorú lezárásokat vezetett be? A Rutte-kormány szeptemberben rendelte el a lazításokat, két hónap után pedig visszakoznak és szigorítanak. A kormányfő egyébként rendszeresen kioktatja a magyarokat arról, hogy hogyan kellene élni, dolgozni, európainak lenni.

Visszatérő szólam a magyarellenes kommunikációjában, hogy a migránskvóta elfogadása az európai szolidaritás alapja, az erőszakos migránscsoportokkal való engedékeny bánásmód pedig a humanizmus minimuma.

Amíg ezt a magyar kormány és a magyar polgárok nem értik meg, addig nem számítunk európai értelemben vett európai népnek. Pont. Nekünk pedig éppen egy olyan politikus leckéjére van szükségünk, aki lezáratja az országát.”