Vita Perintfalvi Ritával

„Okoztam már itt, ezen az oldalon feminista barátaim és elvtársaim között felháborodást és vitát azzal, hogy azt mondtam mániás zaklatók, patológiás jegyeket mutató trollok iránt empátiát érzek, és igyekszem megérteni azt ahonnan és ahogy kommunikálnak.

most váltsunk léptéket. Az alábbi hanganyagban Perintfalvi Ritával vitatkozunk. Ő úgy fogalmaz: a papi szexuális bűnelkövetők áldozatai mellett foglalt állást, őket akarja meghallgatni, megérteni és segíteni - ez egy komplex, és semmiképpen sem egyszemélyes feladat, felelőssége van az egyháznak és a társadalomnak is. Vele szemben én azt állítom: ha nem értjük meg, hogy kiből és hogyan lesz bűnelkövető, ha a nők elleni erőszakot nem értelmezzük rendszerszinten sem az áldozatvédelem, sem az áldozatból bűnelkövetőkké válók rehabilitációja nem lehetséges. És tulajdonképpen azt sem értjük meg, miért elválaszthatatlanok (ma még) az olyan zárt rendszerektől az ilyen bűncselekmények, mint a katolikus egyház. Kimondtam alább, bár magam is megijedtem a mondattól: senkinek a kezét nem engedjük el, a bűnösökét a legkevésbé. Igaz-e ez a mondat egy szexuális ragadozóra? Becsület szavamra, nem tudom, mégsem tudnám másképp mondani. Dilemmában vagyok, segítsetek.

Az interjú hosszú. Az első harminc percben szó van arról, miért foglalkozik Rita ezzel a kérdéssel katolikus teológusként, milyen munkamódszerrel készültek ezek az interjúk az áldozatokkal, és egyáltalán mit jelen a "szexuális erőszak" - ha egy ember egész életpályáját tekintjük. Beszélgetünk arról, hogy az egyházakon belüli szexuális bűncselekmények hogyan rendezik át a szekuláris állam-egyház viszonyát. És hogy hogyan tipizálhatóak ezek a bűncselekmények.

A 30-35 perc után jön a kettőnk vitája, amelyben a metoo mozgalom és az egyházon belüli tisztulási folyamatok kapcsolatát is pedzegetjük.

Hallgassátok meg Ritát, az áldozatokat, és adjatok hangot annak, amit gondoltok szabadon: ezen a téren különösen fontos!”

Fotó: Parászka Boróka, Facebook