„Függetlenség és nem szolgaság, REND és nem pedig káosz vagy anarchia. Ez a két kulcsmotívum végigkísérte valamennyi szabadságharcunkat. Ez volt 1956 fő törekvése és mai napig ható üzenete is. Ma rájuk emlékezünk. Büszkén gondolunk vissza a pesti srácra, aki kivívta a világ tiszteletét, de kegyelettel emlékezünk azokra is, akiket gyilkos sortüzek pusztítottak el, akiket a bosszúszomjas kommunista megtorlás akasztófára juttatott, bebörtönzött, vagy elüldözött hazájából. Büszke és kegyeletteljes emlékezésünk mellett azonban a gyilkosok neveit sem feledjük.1956 példát mutat és emlékeztet. Példát mutat hazaszeretetből, bátorságból és önfeláldozásból, de emlékeztet is, hogy élni akarásunk ma sem lankadhat. A szellemi bolsevizmus – bár átalakult és rafinált formában – de ma is köztünk él, és minden erejével azon munkálkodik, hogy újra hatalomra kerüljön.
Fő fegyverük a nyugati újbaloldaltól importált identitáspolitika, amit ez a kiéhezett és fékevesztett társaság érvényesíteni készül a társadalom minden szövetében. A történelem nem hazudik, követve a baloldali, majd balliberális politikát, egyértelmű, hogy mindig is elsődleges céljuk volt a nemzetromboló identitáspolitika érvényesítése. Ez láttuk tőlük 1945-1989 között, amikor internacionalizmusra és szocialista társadalomátalakításra hivatkozva akartak eltörölni mindent, ami keresztény, ami hagyományainkon alapuló, amit évszázadokon át szerettünk és védelmeztünk.