Rasszizmusügyben nincs mese

„Döbbenetes kisfilmet töltöttek fel YouTube-csatornájukra a több mint nyolcszázezer követővel rendelkező Kerek mese készítői. A történet oly kíméletlenül sztereotipizálja a cigányságot, mintha az alkotók a Betyársereg óvodai toborzófilmjének szánták volna. Van benne minden, mi betyárnak ingere: iszákos szülők, segélyre várakozás, gyermekmunka, szemétdombon tartott nagyszülők, akikkel gyermekeik rosszabbul bánnak, mint a kutyákkal – minden, amit a balliberális értelmiség körmeszakadtáig tagad, és minden, amit a szélsőjobboldal általánosnak tekint. Az igazság pedig ezúttal is ugyanott van, ahol minden más esetben: valahol félúton.

Amióta az eszemet tudom, a politikai inkorrektség híve vagyok. Azt vallom, hogy mindig jobb beszélni valamiről, mint tiltani és elfojtani azt. Azt vallom, hogy még nagyon primitív, rasszista beszéd elhangzása esetén is érveket, nem pedig hisztériát, áldozati pózokat és törzsi átkokat kell a szubhumán szellemmel szembeállítani. Akkor is ezt vallom, ha a megbélyegző tartalom épp gyermekeknek szól, akik aligha tudnak vele annál többet kezdeni, mint hogy előítéleteket társítanak a cigány származású óvodás és kisiskolás társaikhoz.

Ilyenkor természetes az a társadalmi immunválasz, amely kifejezésre juttatja az általánosítás veszélyeit, ismerteti az arra vonatkozó érveket, hogy miért is ártalmas gyermekek tudatát ilyen tartalommal mérgezni, továbbá nevén nevezi a jelenséget: a rasszizmust.

Csakhogy akkor teljes körű az immunrendszer működése, ha ilyenkor annak a türelmetlenségnek és ingerültségnek a valós okait is feltárja, amely e nézetek terjesztéséhez vezet, és a rosszindulatú narratíva helyett rámutat a realitásra. A jól funkcionáló társadalmi immunrendszer nem éri be a közléssel, hogy a valóság márpedig nem ez, hanem kifejezésre juttatja, hogy akkor viszont mi. Erre azonban szinte soha nem kerül sor, mert aki egy ilyen helyzetben a maga antifasizmusánál bármivel többet merészel képviselni, az egyik percről a másikra a vádlottak padján találhatja magát a Kerek mese készítői mellett.

A rasszista mesét elkövető házaspár mentsége gyanánt érdemes megemlíteni, hogy ennek a videónak semmiféle előzménye nem volt a munkásságukban, ők pedig azzal védekeznek, hogy történetüket egyáltalán nem rasszista uszításnak szánták – s aki készített már bármilyen tartalmat, tudhatja, hogy ez akár még igaz is lehet: könnyű úgy rácsavarodni egy erős gondolatra, hogy alig lehessen észrevenni, milyen értelmezési kereteket nyit meg. Védelmezői ezzel védelmezték Kovács Ákost a Bosszú népe című antiszemita gyűlölet-bűncselekménye kapcsán, és ezt valahogy mindenki elfogadta – pedig Kovács Ákosból százszor könnyebb kinézni, hogy pontosan érti, miféle civilizációs normákat sért, mint a meséket készítő házaspárból, akik nem Orbán Viktor személyes jó barátai, s akiknek minden jel szerint nincs hozzáférésük a kultúrharc mibenlétéhez.

A nyilvános megszégyenítés számos aktusa, a gyűlölködő hozzászólások tömege pedig nem volt elég: a Kerek mese-könyveket gondozó Kolibri Kiadó vezetői úgy döntöttek, hogy többé nem jelentetik meg a házaspár meséit. Itt jegyzem meg, hogy ezek a mesék az én ízlésem szerint nem igazán színvonalasak, de ezzel az egyetleneggyel ellentétben teljesen ártalmatlanok. Lehet, hogy a Kolibri Kiadó döntéshozói úgy ítélték meg, hogy a botrány a könyvek sikerét vagy a kiadó renoméját veszélyezteti. Magáncég – lelkük rajta. Én mindössze nem értem, hogy ugyan mi bajuk lehet a könyvek elégetésével meg a könyvek ledarálásával azoknak, akik olyan kiadványokat süllyesztenek el, amelyek ártalmatlanságáról korábban olyannyira meggyőződtek, hogy azokat gondozásukba vették, és gyermekek ezreinek kezébe juttatták.

Ami pedig igazán felháborít, hogy a Kolibri Kiadó döntése nyomán a Facebookon a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nevű bullying csoport azzal a mondással lelkendezett, hogy „ezért érdemes szót emelni az ilyen ügyekben”. Nos, jelzem, hogy a bosszúszomjas szektát vezető Mérő Vera végzetes tévedésben van, ha azt hiszi, hogy ezeknek a közéleti vitáknak a vele épp szemben álló fél kulturális eltörlése, egzisztenciális megsemmisítése a célja. Ez legfeljebb az ő célja, meg azoké, akik semmit nem tanultak a XX. századból. Felhívom a kétes hatalmától megittasult Mérő Vera figyelmét arra, hogy az ilyen közéleti viták funkciója az, hogy normákat teremtsen, hibákat és tévedéseket korrigáljon, gyűlöletkeltő tartalmakat és ordas eszméket gyomláljon.

Semmi kétségem nincs afelől, hogy Mérő Vera ezúttal túlment egy határon, de szívből felháborodnék, ha az Amnesty International elbocsátaná őt ezért. Tévedni igenis emberi dolog. Simán lehet, hogy a Kerek mese készítői mindössze bezáródtak a maguk kis világába, és ezért nem érzékelték, hogy civilizációs normákat sértenek. Miért kell a legrosszabbat feltételezni azokról, akikre korábban a gyanú árnyéka sem vetült? Miért kell őket visszakézből megsemmisíteni? Miért nem lehet esélyt adni nekik, hogy a hibájukból tanuljanak?

A közéleti diskurzusnak az a rendeltetése, hogy új normákat teremtsen, és hogy már létező normákat juttasson el oda, ahol azok nem érvényesülnek – a közéleti diskurzus nem gondolat-rohamosztag, amelyet bárki, aki elég erőt gyűjtött a közösségi médiában, a szerinte kártékony polgártársaira szabadíthat. A rasszizmus, az ostobaság és az előítéletek elleni küzdelem nem járhat a rasszisták, az ostobák és az előítéletesek radikalizálásával. Aki nem a rasszizmust, hanem a rasszistát, aki nem az ostobaságot, hanem az ostobát, aki nem az előítéletet, hanem az előítéletest üldözi, az magát a rasszizmust, az ostobaságot és az előítéletességet korbácsolja fel – az kevesebbet árt, ha semmit sem tesz.

Abban bízom, hogy Mérő Vera sem akar olyan világban élni, ahol egy elhibázott vélemény, egy rossz vicc, egy át nem gondolt duma egzisztenciális megsemmisülést eredményez. Abban bízom, hogy Mérő Vera sem akar olyan világban élni, ahol egy cukrász, egy író vagy egy pedagógus egyik évről a másikra azon kaphatja magát, hogy a Blaha Lujza téri aluljáróban gyűjti a csikkeket, és koldulja össze a betevőre valót, mert a mélységesen humánus kulturális elit hajtóvadászatot indított ellene, és addig nem is méltóztatott megnyugodni, míg meg nem fosztotta őt az állásától és a megélhetésétől. Egy ilyen világban senki nem lenne többé biztonságban. Mérő Vera sem.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás