Nyúl a halpiacon

„Nem szeretnék a balliberális erőtér hangadóinak a bőrében lenni. Túltolták azt a bizonyos, zuhany alatt átmosott rollert. Túl sok volt az a sötét és lázas szerelem, amivel Karácsony Gergelyt meg a korlátolt felelősségű üzlettársait ajnározni méltóztattak.

Nagyot fordult a világ. A Nyugati fénnyel együtt az összes balliberális hír- és véleményoldal hamuba vizelt, amikor égig sikoltott a szentségtörő hír: a nagyképű vigéc visszakozott. A tanácstalanság vakolata máig nem pörgött le az arcokról, noha jó ideje tudható – kemény, holnapokba sajgó vonalakkal van körberajzolva a magyar belpolitika. 

Nem ártana, ha a magyar kormány jövőképére reagálva valaki alternatívát kínálna. Van ilyen? Nincs. Ígéretek vannak, meg mindenféle hazudozás, profi módon egy gyurcsányi konglomerátum alá begyűrt pártocskákkal, makogó Fekete-Győr vezérekkel, nem karlendítő nácikkal, Cseh Katalin-os milliárdokkal, atomjaira hulló szocialistákkal, soha sem létezett, bolhányi pártokkal. Mi végre lennének ezek?

A sármőr lelépett, a sármőr képére odafagyott a vigyor, tán a napfény sem cikkant meg a szemüvegén, amikor elcsukló hangon, kezét tördelve rükvercbe kapcsolt. Titáni öngyilkosság – hörögték a széplelkek –, ám a közröhej mellett pusztán kendermadzagos lett a bolyhos végkifejlet. A hódmezővásárhelyi polgármestert meg direkt sajnáltam: észre lehetett venni azon a hétgyermekes arcán, teringettét, neki is kínos ez a fajta, felnőtt emberhez méltatlan jellemtelenség. Kétségünk se férjen hozzá: a baloldali kutyakomédia – kicsit szegényesebb fantáziával, újratervezett szlogenekkel – folytatódni fog. Mi, búsongásra hajlamos magyarok, ettől jobb hírt keresve sem kaphattunk volna.”

Fotó: Mátrai Dávid