„Írhatta volna Petőfi 1956 őszén is a lánglelkű sorokat – »Rabok tovább nem leszünk!« –, hisz március 15-ét és október 23-át csak naptári évek választják el egymástól. Édestestvérek.
1956. október 23-án is eljött az idő. Keserves esztendők ébresztették rá a nemzetet, mi is az a kommunizmus. Kevés magyar ember akadt, aki ne szenvedte volna meg a vörös ámokfutást. Olyan világot éltünk, amelyben cipelhetetlen béklyót kapott az igaz szó, a bátor gondolat. Bárkiért bármikor jöhetett a nagy fekete autó, hatelemis vérbírók döntöttek élet és halál felett. Szovjet megszállással és kékcédulás választással kerültek hatalomra a kommunisták. Fegyverrel és az ármány erejével. Idegen szuronyok garantálták Rákosi Mátyás országlását.
Ám a vadkelet vezérei azzal nem számoltak (vagy ha számoltak, rosszul kalkuláltak), hogy a magyarság mindenkor nehezen viselte a láncot – pedig elég lett volna csak belepillantaniuk a nemzet zivataros múltjába, fellapozni a történelemkönyveket, szabadsághistóriáinkat, világosan kiolvasható belőlük, hogy nekünk fényesebb a láncnál a kard. A szellem kibújt a palackból, visszatuszkolni már nem lehetett. A hatalom gátlástalansága kovásszá gyúrta a nemzetet.”
Nyitókép: Facebook