Ki tudja, hány év magány

„Van ez a kormánypárti közhely, hogy jó-jó, vannak bajok a Párt környékén is, de hát az irány az még mindig jó. Példának a »Főni« beszédeit szokták ilyenkor hozni, mondván: azokból olyan szépen össze lehet rakni a nagyképet, amit nézni érdemes. Hát jó: vegyük a kormányfő legutóbbi szónoklatát, hiszen van abban minden. Nagykép, történelmi távlat, számok, konkrétumok, eredmények.

Orbán Viktor legutóbb Tornyosnémetiben beszélt, miután átadta azt az útszakaszt, aminek köszönhetően létrejött a Miskolc-Kassa autópálya. Ennek jelentősége valóban óriási: az út mentén elterülő térségnek a trianoni békediktátum óta iszonyatos csapásokat szenvedett el nap mint map azzal, hogy elvesztette gazdasági, kulturális központját. Szóval régi adóssága volt ez az elitnek a régió felé, maga Orbán Viktor is azzal kezdte a beszédét, hogy Fónagy János, a térségből származó fideszes politikus már 1994-ben arról beszélt neki, hogy »a Hernád völgyét nem lehet úgy hagyni, ahogy van, itt komoly dolgokat kell csinálni«.  Aztán persze a rendszerváltás utáni magyar elit nem csak a Hernád völgyét »hagyta úgy« , hanem az egész környéket, a teljes megyét, igazából a komplett Észak-keleti régiót. Ki tudja, hány év magány ez már.

És akkor ennek a beszédnek a vége felé Orbán Viktor azt tudta mondani a főleg helybeliekből álló összegyűlteknek, hogy ne legyenek türelmetlenek. Arra utalt a miniszterelnök, hogy nem varázsütésre fogja megoldani a problémájukat ez az 55 kilométernyi autópálya. Nem túl elegáns Orbántól, hogy kormányzása tizenegyedik évében kér türelmet az egyik leginkább magára maradt régió lakóitól. Azoktól, akik sokan épp amiatt a gazdasági pangás miatt származtak el innen, amit évekkel ezelőtt kellett és lehetett volna hasonló beruházásokkal megszüntetni. Ezeket az elvesztegetett esztendőket nem adja vissza senki a környékbelieknek.”