Alacsonyan szállnak a kisnyilas ÁVH-sok az Apró-villánál.
„A demokrácia ünnepe – így jellemezte a baloldal valamelyik korszakos zsenije az előválasztást. Egy másik világszenzációt emlegetett. Egy harmadik meg arról beszélt, hogy megtették az első lépést Orbán leváltására. Sőt a miniszterelnök a legnagyobb vesztese az egész előválasztási purparlénak, akár kezdhet is csomagolni, ha nem akarja az eredeti szerepkörében újranyitó Andrássy út 60-ban találni magát jövő májusban.
Demokráciaünnep? Én csupán azt látom, hogy a korábban a köztévé épületében tornagyakorlatokat végző, lépcsőkorlátról lógó, biztonsági őröket lökdöső, majd a parlamentben szónoki pulpitust lezáró, lószerszámos feliratot lengető, a Kossuth téren rendőrökre füstbombát hajigáló »politikusok« még magasabb bunkósági fokozatba kapcsoltak az elmúlt hónapokban. Alacsonyan szállnak a kisnyilas ÁVH-sok az Apró-villánál.
Immár naponta ígérnek börtönt, kényszermunkatábort, teljes vagyonelkobzást, földönfutóvá tételt, illetve akasztófát a kormánytagoknak meg minden fideszesnek. Előzőleg még csak a baloldal legkétségbeejtőbb kocajogászai merengtek a jogállamiság ideiglenes fölfüggesztéséről (amely ezek szerint mégiscsak létezik, ha föl akarják függeszteni!), kétharmados törvények feles többséggel való módosításáról, az alaptörvény kukába hajításáról – ma viszont már ez az alap, a »közös nevező« vágyminiszterelnökeik körében. Csupán részletkérdésekben nem értenek egyet. Tudniillik: statáriummal vagy anélkül oldják meg az ország teljes fidesztelenítését, ha netán kezükbe kaparintanák a kormányrudat.”
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
„Holnapután már fekete autót kell küldeni mindenkiért vagy börtönbe kell zárni mindenkit, aki kritikát mer megfogalmazni?” – tette fel a kérdést a Magyar Nemzet újságírója.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
Az „irodalomkritikus” Barkócziról először 2009-ben az újságok bűnügyi rovataiban olvashattunk mint jogerősen elítélt garázdáról.
Úgy tűnik, a vérszomjas bosszúsajtóban a bér- és vértollnokok már nem pusztán a múltat, hanem a nemzeti konzervatív kormány eredményeit akarnák eltörölni.
